gondolok, elmesélem az estémet. Míg hűl egy kicsit a rooibos teám.
Hónapok óta nem voltam a kéthetente esedékes Hauskreis-ban, hol ezért nem, hol azért nem, hát ma este elmentem.
Végig azon gondolkoztam, vajon a Demut az szelídséget vagy alázatot jelent-e, ugyanis ez volt a téma. Aztán itthon megnéztem a szótárban. Alázatot jelent.
Attól függetlenül, hogy ugye végig azzal sem voltam tisztában, miről is beszélünk egyáltalán, sokat jelentett nekem. Nem nagyon szoktam hozzászólni a beszélgetésekhez, nem azért, mert nincs mondanivalóm, de mire összerakom egy mondat végét is, elfelejtem az elejét...és amúgy is inkább szeretem hallgatni mások gondolatait, mert hát ilyen is kell legyen valaki. Arra gondolok, másoknak is szükségük van olyanokra, akik szívesen végighallgatják őket, hát én megszerzem nekik ezt az örömet.
Ma este ott volt egy nyugalmazott evangélikus lelkésznő, Birgit a neve azt hiszem, picit eddig is ismertem...(végre egy olyan német, aki nem hadar )...annyira jó volt hallgatni, ahogy lassan, nyugodtan beszélt, mély gondolatokat fejtett ki, hát reggelig is elhallgatnám. Kihez is hasonlítsam. Mint Polcz Alaine, pont úgy beszél.
Ő mondta, hogy ahhoz is alázat kell, hogy elfogadjuk mások segítségét. Még akkor is, ha úgy gondoljuk, ezt vagy azt magunk is meg tudjuk csinálni, ráadásul jobban, fogadjuk el a felajánlott segítséget. Nyilván ehhez tényleg kell alázat. Én már sértettem meg halálosan embereket, mert nem fogadtam el nagy büszkén a segítségüket, hát nem lettem boldogabb, ez tény.
Ezenkívül nagyon finom volt a tea, és valaki hozott magával egy egész nagy kerek hagymatortát. Ó egek. Udvariasan kértem egy szeletet ugyan...és nem bántam meg, mert tényleg nagyon finom. Picit hasonlít a pizza ízéhez, de annyira mégsem, hát ezt jól körülírtam. Itt ez nagy specialitás, hát éppen ideje volt megkóstolni. Míg ettük a tortát, mindenki csevegett, receptet kért, szóval ilyen apró emberi dolgok, teakavargatás, ilyesmi, amivel eltelik a rendelkezésre álló idő fele, és arra gondoltam, nem is csak a téma a fontos, nem is csak az okosabbá lételünk a fontos, hanem talán pont ez a hagymatorta és pont ez a receptelkérés, ez az, ami legalább ugyanannyira fontos. De lehet, hogy tévedek.
3 comments:
ÚÚÚ, de jó lenne tényleg, elszabadulni néha, lelki életet élni, meg testit :-) meg közösségit... azt hiszem, mindez nagyon kell az emberne, ez együtt, minden szinten töltekezni... jó lehetett! Te is kértél receptet?
Nem, szerintem nem tévedsz. Ezek az apróságok kellenek ahhoz, hogy megszülessen egy közösség. Erre ma nagy szükség van.
Én is szeretem az ilyen alkalmakat!
Én nem kértem receptet, csak derűsen megfigyeltem a dolgokat... ezt a lelkendezést, hogy ilyen finom hagyamatortát még soha senki sem evett, és akkor ezt hogy kell sütni, hogy ilyen könnyed legyen...nagyon szép volt. :)
Amúgy szerintem is szükség van ezekre a "mellékes" dolgokra, ezt eddig is tudtam, de csak most figyeltem meg, mennyi idő elmegy ilyesmivel. De egészen biztosan nem időpazarlás.
Post a Comment