Monday, October 5, 2009

Ez a nap

már csak megint olyan amilyen, és a vasárnap színültig töltött reklámújságos postaláda tartalmát is csak ma reggel, olyanamilyen kedvvel gyűrtem bele a papírgyűjtő dobozunkba, és akkor láttam meg, hogy egyik boltban lehet kapni akciósan mindenféle futós holmit...Száz szónak is egy a vége. Vettem magamnak:
1. egy futódzsekit (télire, nyilván nem bundában megy az ember futni télen, mondjuk bundám sincs)
2. egy futónadrágot (nemcsak télire)
3. egy pár futókesztyűt (ezt is a minuszokra gondolva)
4. futótalpbetétet a már létező, olcsó futócipőmbe, minden percben várom, mikor esik szét darabjaira, legalább a talpbetétem legyen normális
5. és mivel a kinézett lépésszámláló kütyü mind elfogyott, mire odaértem, vettem helyette egy másikfélét, ami számolja a
5.1. az aktuális, átlagos, minimális és maximális szívfrekvenciát
5.2. a sebességet
5.3. a megtett kilométert
5.4. a megtett lépéseket
5.5. elvileg mutatja az elégetett zsírmennyiséget is, de nem is tudom, normális, hogy egy ilyen kicsi műszer ennyi mindent mutasson? és nekem eleve nincs is zsírom, mi elégjen
5.6. szóval szerintem nem kellett volna megvennem, késő bánat ebgondolat, gyermekeim apja biztosan nem lesz elragadtatva a vásárfiától, bár arra titokban számítok, hogy a férfiak általában az ilyen kis műszerektől elragadtatódnak azért.

És lelkiismeretfurdalásom is van. Hogy gyerekek milliói éheznek Afrikában én pedig bolondságokat veszek magamnak, lehet engem nyugodtan elítélni. De. Már majdnem feladtam a futást. Múlt szerdán voltam utoljára, akkor sikerült hétszer három percet futnom, közte egyperces gyaloglással, és majd' belehaltam, de határozottam volt endorfin és öröm utána...aztán szombaton nem volt időm kimenni, vasárnap nem volt kedvem, ma megint nem tudok menni, holnap sem, és az az igazság, eszembe jutott, nem is csinálom többet. Pedig nekem nemkevés kínlódás volt egyáltalán eddig eljutni.
Szóval így most próbálom fülön csípni az elillanni óhajtó életkedvemet, főzőskedvemet, takarítóskedvemet és a futáskedvemet, és megint nekiveselkedni, mielőtt újra kellene kezdeni az egész izomláz-mizériát.

9 comments:

Magdalena said...

Hát bizony, ha ennyit beruháztál, mostmár nem adhatod fel! :)
Futni jó, csak adj időt magadnak, hogy ezt el is tud hinni. Tudom, mennyire nehéz, de, hidd el, megéri. Kitartás!!!

Józsi said...

Futósapka nem volt? Meg futósál. Azért ment el neked a kedved a futástól.

zafiram said...

Megértelek. Vannak napok, amikor semmi kedvem futni és ha nem tudnám, hogy utána milyen jól fogom magam érezni, hagynám a csudába. Szóval, időnként meg kell magamat erőszakolni. Pedig már nincs is izomlázam. Az 1-2 hónap tényleg borzasztó, de jobb lesz, hidd el!
Nekem a tél a nagy kérdés: hogy fogok majd futni a pályán, ha vizes/havas? Márpedig tavasszal nem akarok mindent elölről kezdeni.
Ennek a kütyünek van vmi neve? Engem is érdekelne, a km.számláló miatt főként.

márta said...

Köszönöm a biztatást, Magdalena. :)

Józsi. Képzeld, nem azért ment el a kedvem, már előtte el volt menve. És volt még futózokni, de azt nem vettem.

Zafiram, izomlázam nekem sincs már egy ideje, csak mindenféle borda alatti fájások. De fejlődöm, mert az elején, ha elkezdett szúrni, nem tudtam tovább futni, most pedig azzal együtt folytatom, keservesen, de nem állok meg. Azért vettem a dzsekit én is, mert itt már most nagyon nedves, hideg, esős időjárás van, s ez mind így lesz tavaszig. Na most, ha igazán odateszi magát az ember, akkor jól leizzad, s ezt egy jó kis pamutpulcsiban vagy akármiben művelni, az egyenlő egy biztos tüdőgyulladással. Szóval ezért kell a szellőzős, profi dzseki. Ha jeges lesz az út, hát majd lesz esés, vagy nem tudom, mások hogy csinálják...majd beszámolok. :)
És nem tudom, mi a neve a kütyünek, olyan, mint egy óra...engem is a km érdekel a legjobban az egészből. Amúgy speciális sportüzletben mindez egy vagyonba került volna, de tudod van az a német üzletlánc, L betűvel kezdődik a neve és idl- el végződik, na ott volt ma ez a sok mindenség nagyon jó áron. :)

kacskaringopia said...

Hajrá Márta!:-)A vadi új cuccok engem motiválni szoktak, remélem Téged is!!!

Mobi said...

A kütyükről :) Én is vettem egy mindent mérőt, még gps is van benne, nehogy eltévedjek az erdőben:))) Vittem is vagy kétszer magammal, mert futás előtt kb. 15 perc amíg mindent beállítok rajta. Leginkább viszem a jó öreg stoppert és, hogy haladjak a korral is, egy alap pulzusszámlálót. Egyébként én is úgy voltam, hogy az elhatározást követően megvásároltam mindent, ami egy "igazi" futónak kell, aztán néha ez is inspirál, hogy legalább használjam őket :))))

márta said...

Jaj Mobi, gps-t nem tervezek venni, pedig úgy eltévedtem már, mint egy csacsi a ködben. Ezek az erdei ösvények annyira nagyon egyformák. :)

Lea Mónika said...

jaj, Marti, en meg mindig csak a tevrezesnel tartok... h el kene kezdjek szaladni, vagy csak mondjuk reggelente egy kicsit tornazni... en meg ennel se jutottam tovabb:( meg az sincs, mit feladjak...:))

Klári B. said...

Csongi is vett az L betűvel kezdődő üzletlánc egyik üzletében olyan mérő kütyüt és Ausztriában ki is próbálta, nem futás, hanem barangolás közben. :) Na de ne add fel. Én is nekifognék, csak itt Temesváron semmi kedvem hozza. Nekem kell hozzá a szép természet.