Saturday, October 10, 2009

Néha

olyan nagyon szép német szókapcsolatokra bukkanok olvasás közben. Például az, hogy atemberaubend schön annyira lélegzetelállítóan szép...és ahogy pontosan van neki magyar megfelelője, hát az nagyon jó. Ilyenektől válik otthonossá egy idegen nyelv.


Amúgy itt nagyon ősz van már, gyakran van köd, kevés a fény...nagyon szeretem.
Délután az jutott eszembe, hogy ez az év, az eddig eltelt része, az egyik legszebb évem. S ahányszor ilyen nagyon őszi tájba fogok kinézni, az kicsit olyan lesz, mint Madeleine teába mártott süteménye, amely felidézi az egész gyermekkort - időtlenné téve a nagyon fontos dolgokat az életben.

2 comments:

Lobelin said...

Szeretem én ais az őszt, a színei miatt... az elmúlás miatt már nem annyira... a ködöt viszont nagyon nem, bár olyan misztikus....
Olvastad Az eltűnt idő nyomában-t? én valamikor nagyon régen...

márta said...

Igen, olvastam, én is régen. :)