Amúgy itt nagyon ősz van már, gyakran van köd, kevés a fény...nagyon szeretem.
Délután az jutott eszembe, hogy ez az év, az eddig eltelt része, az egyik legszebb évem. S ahányszor ilyen nagyon őszi tájba fogok kinézni, az kicsit olyan lesz, mint Madeleine teába mártott süteménye, amely felidézi az egész gyermekkort - időtlenné téve a nagyon fontos dolgokat az életben.
2 comments:
Szeretem én ais az őszt, a színei miatt... az elmúlás miatt már nem annyira... a ködöt viszont nagyon nem, bár olyan misztikus....
Olvastad Az eltűnt idő nyomában-t? én valamikor nagyon régen...
Igen, olvastam, én is régen. :)
Post a Comment