leszállt a repülőgép Portoban, egy metróátszállással elutaztam az óceánig és megkerestem a legközelebbi bekapcsolódási lehetőséget a Caminoba. Az esőköpenyt és nadrágot egy megállóban húztam magamra, majd egyszerűen csak elindultam az esőben, szélben. Egy idő után láttam más vándorlókat is, de mindenki a saját életéért küzdött. Még a szokásos buen camino! köszönések is elmaradtak. Csak miután órák után megérkeztem a szállásra és elfoglalhattam az ágyamat, akkor jutott eszembe először fellélegezni, rámosolyogni valakire.
Tizenöt nap alatt, amíg elértem a célomat Santiago de Compostelában, összesen 439.962 lépést tettem meg. Ennyi lépés és idő alatt mintha az egész élet lejátszódna kicsiben. Visszaköszönnek a "való" életben megtapasztalt helyzetek. Hogyan viselkedek, amikor fáradt vagyok. Kitartok-e, amikor nehéz megtenni a következő lépést. Nyitott vagyok-e mások felé. Köszönök-e mindenkinek, mosolygok-e. Megállok-e pihenni, enni, fotózni, csodálni a tájat, lejegyezni a gondolataimat, olvasni egy kicsit a könyvből, amit magammal hoztam, vagy csak az a fontos, hogy minél hamarabb eljussak egyik pontból a másikba. Szóba állok-e az emberekkel. Szólok-e, ha úgy érzem, nekem túl gyors ez a tempó, tovább inkább magamban mennék.
Tanulom, újra és újra, a testemmel is tanulom, nem csak a gondolataimmal, milyen messzire el lehet jutni akár egészen apró, lassú lépésekkel is, ha kész vagyok sokáig menni ugyanabba az irányba.
Tanulom, milyen boldoggá tesz, ha lehetővé teszek magamnak erőt igénylő és adó élményeket. Ha esélyt adok felejthetetlen találkozások és emlékek létrejöttének.
Tanulom, a nehéz utak gyakran milyen szép célokhoz vezethetnek.
8 comments:
amiket ebben a posztodban írtál, minden kérdésemet megválasoltad, ...
csodálatos élmény ismerni téged, ♥
meg az jutott eszembe, hogy nem is a lépések számolt száma a lényeg (hisz talán a telefonod mérte, és a telefonod nem volt mindig minden lépésnél nálad, talán csak párszáz a különbség, de talán nem is ez a lényeg, a nagyságrend a lényeg, ami háromszor-ötször több. mint a szokásos életben (nekem), és a helyzetek is rendkívüliek, ...te vagy a csodálatos, hogy mégis úgy érzed, a reakcióid hasonlóak, mint egyéb életedben,: ha fáradt vagy, ha lehetetlenül nehéznek tűnik egy feladat, ha nehéz megtenni a következő lépést, Nyitott vagy-e mások felé. Képes vagy-e úgy köszönni mindenkinek, ahogy a legmegfelelőbb, tudsz-mosolyogni ha utadba kerül valaki másmilyen utazó, Megállsz-e pihenni, enni, fotózni, csodálni , naplózni, könyvet olvasni, ..., vagy csak az a fontos, hogy minél hamarabb kész legyen egy feladat, eljuss egyik pontból a másikba. Szóba állsz-e olyanokkal, akik másmilyenek, mint te, szólsz-e, ha úgy érzed, túl sok, és inkább máshogy - a magad stílusa szerint - mész tovább... stb,, ...
A telefonom mérte, persze. :) Kíváncsi voltam, mennyi gyűlik össze. Tulajdonképpen mindig velem volt, a fontos dolgokat mindig magamnál tartottam.
Kicsiben, sűrítve mindennel szembetaláltam.magam, amivel az életben dolgom van még...talán majd írok erről is konkrétabban egy-két apró történetet.
köszönöm
Nagyon köszönöm, hogy olvashatom, annyi sok mindent tanulók Tőled! ❤️
Nem birizgált a gondolat, hogy már csak 38 lépés kell, hogy szép kerek szám legyen?
💚
Nem. 😅😅😅
Post a Comment