hét, míg elindulunk új választott...ööö...lakóhelyünk felé (majdnem hazát írtam, de ott még messze nem tartunk), ami ugye, ki tudja, mennyire végleges vagy nem...Holnaptól nem lesz netünk, bár néha biztos elmegyek net-kávézóba, ahogy időm engedi, de az más, mintha itthon lenne. Aztán megérkezve Bad Berkába, ott se az lesz az első, hogy beköttetjük, bár én nem bánnám.:) Mostanában sok dolognak búcsút mondok, dolgok, emberi kapcsolatok, amikhez ragaszkodtam, amikről azt hittem, nem tudok meglenni nélkülük, pedig csak EGY a szükséges dolog. ( Na jó, kettő, mert a kávézásról tényleg nem tudnék lemondani, bár ki tudja...;)
Közben csomagolok ezerrel, tanulunk a gyerekekkel is, akik persze rám haragszanak a nem mindennapi tempóért, amit diktálok...Közben kezdek szentimentálissá válni, és talán jobb is lenne, ha már nem nagyon találkoznék senkivel, mert sírás lesz a vége.(Bár a kedves, aranyos kis ikrekhez szívesen kimentem volna még...)
Na de, hagyjuk a pityogást, meg társait, mert mindjárt elkomorul itt ez a rózsaszín háttér, és azt senkise akarja. Csak szóltam, hogy talán elég lesz egy hónap múlva visszanézni ide, és addig is: legyetek jók, ha tudtok.
12 comments:
jajj...
nagyon fogsz hiányozni
írsz te még hamarabb mint egy hónap :)
Muszáj kijönnötök, hiszen itt maradtak Enikő hajgumijai :).
Márta,ilyeneket ne írjál,mert szomorú leszek én is!!!!
Mindegy,mennyi idő telik el,de írjál,amint tudsz!!!!És addig szívjál magadba minden látnivalót,történést,érzést és osszad meg majd velünk!!!!
Várunk,jó utat!
kitartást neked Márta!!és várom hogy jelentkezz nállam:)...és a blogra is visszavárlak!!Már most hiányzol:(Jó utat nektek!!
Én is sajnalom, hogy így alakul a sorsotok, mert ok, hogy tudjuk, hogy a vége jó lesz, az átmenetet azért meg lehet, meg kell szenvedni.
nekem is hiányozni fognak a szösszeneteid :)
Sok sok erőt a további csomagoláshoz! Az utazáshoz minden jót!!! Remélem hamar fogsz tudni írni
Hianyozni fogsz, Marta.....
Márta, nem is tudod mennyire fogsz itt hiányozni a jónépeknek. De mit beszélek, máris hiányzol.
Mindig halogattam, hogy megírjam neked, nagyon szeretem olvasni a blogodat. Talán az előttetek álló változás miatt is most elérkezett az idő, hogy megköszönjem a napi vidámságot és "színt" amit tőled kapok. Pár éve magam is hasonló helyzetben voltam: 3 gyerekkel külföldre költözni, csak épp a világ egy kevésbé komfortos szegletébe, s nem vihettünk magunkkal többet, mint a személyenkénti 20 kg. Bepakolás, búcsúk sora,itt hagyott családtagok, barátok, gyüli... aztán pár óra múlva már fészekrakás, ügyintézések sora az idegenben, s hozzá a magántanulók.Sok erőt és áldást!
Köszönöm. :)
Azert irjal meg, minel gyakrabban, es onnan tulrol is vidam, es boldogan :)Jo pakolaszast, es odaruccanast! remelem nem faradsz bele.
Post a Comment