Az utóbbi időszak eléggé megviselte a gyerekeket (is). Egyrészt hol egyik, hol másik volt beteg, aztán a költözés, a vizsgájuk, az, hogy felborult a jól megszokott napirend...Elég borzalmas szó ez a "napirend", de a gyerekeknek szükségük van rá, és rajtuk keresztül nekem is, hogy nagyobb eséllyel maradjon meg a józan eszem. Megmagyarázom. Például az utóbbi hetekben különböző okok miatt elég sokat nézték a tévét, a rajzfilmcsatornát, pedig eddig ez nem volt megengedett. Már csak azért sem, mert nem volt otthon bevezetve a kábel-tv. És hihetetlen, mennyire megváltoztatta őket. Egyrészt függésféle alakult ki náluk, másrészt, ha sarkamra álltam, és mégsem engedtem bekapcsolni a tévét, akkor annyi nyafogást és látványos unatkozást láthattam-hallhattam, hogy majd' világgá mentem tőlük. Elég egy kis nem-odafigyelés, és szinte romba dől az ember egész nevelésre fordított energiája. Egyszerűen nem tudták lefoglalni magukat se játékkal, se könyvvel, se ceruzával.
Aztán. Mivelhogy elköltöztünk, az utóbbi hetekben volt, aki szabályosan elkényeztette őket (nem én). Minden édességet, ajándékot megvett nekik, ami csak eszükbe jutott. Nem akartam sértődést, ezért nem szóltam bele, pedig most én iszom meg a levét, mert ugyan amúgy is szokásuk édességért meg ilyesmiért kuncsorogni, de most állandóan megsértődnek, ha nem veszek nekik mindig valamit. Márpedig nem veszek, egyrészt pénzünk sincs most ilyesmire, másrészt meg ha lenne, sem tenném. Mert mindig van itthon gyümölcs, és mindig sütök valamit, és az ember elégedjen meg azzal, amije van, és szeretném őket a saját készítésű dolgok értékelésére tanítani.
Időnként nagyon nehéznek érzem ezt az egészet, mert nem értik, hogy nem gonoszságból nem engedek meg dolgokat. Úgyhogy most dolgozunk valami megszokott kerékvágás kialakításán, és remélem, egy kis idő múlva megint kissé könnyedebb lesz a kapcsolatunk a kicsi drágáinkkal.
6 comments:
Márti, hát le a kalappal. Kitartást és jó letelepedést kivánok innen a másik távolból.
A költözés nem könnyű. Még akkor sem lett volna könnyű, hogyha csak egy másik városba költöztök...főleg három gyerekkel...de bátrak vagytok, és csodállak benneteket ezért!!
Na jólvan, csak bátoritani akartalak!!
A tv-vel kapcsolatban, most hogy jön a jobb idő, talán gyorsan elfelejtik majd és szivesebben lesznek kint a szabadban a gyerkőcök...
na megint én...még annyit akartam , hogy még az én szemem is könnybe lábadt ahogy olvastam az utóbbi "búcsúzós" bejegyzéseket...na de mivel az előbbi kommenttel bátoritani akarlak...hát ezzel sem akarlak letörni!!!
Legyünk hát hálásak, hogy egy kicsit jobb világban nevelhetjük a gyerekeinket...mégha minden megszokottól távol is vagyunk...mert aztán itt is minden megszokottá válik majd....na hát akkor ez volt a másik bátoritásom mára :-))
Márta...tudom hogy nehéz az elején,de meglehet szokni!:)Ne add fel!Kérlek adj telcsi számot!!!Köszi!Szép hétvéget nektek!!
Márta,kitartás!!!!!Biztos nem lesz egyszerű menet,de pár hét alatt vissza fog majd állni valami rendszer-féle.Gondolom,nem lesz ugyanaz,mint itthon,de ha majd lenyugszanak a kedélyek a sok zűrzavar után,Neked is könnyebb lesz!!!!Mégegyszer kitartás és türelem!Neked meg ezek megvannak,mint tudjuk:)!
a tévé miatt meg ne aggódj, néhány nap és elmúlik a hiszti, eszükbe jut, mit is lehet azon kívül játszani :). Azóta már biztosan tudod.
mi is mindig így járunk, ha tévéközelbe kerülnek a fiúk: utána dögunalmas lesz számukra minden... aztán, ha eltelik az a pár nap, ahogy kui is mondta, észbe kapnak, mi meg kicsit fellélegzünk, hogy mésgiscsak jól csináltuk :)
Post a Comment