Ma reggeltől kezdve

Sára és Anna iskolások. Már a múlt héten beirattuk őket, aztán ma reggel családostul felkerekedvén elkísértük őket és megismerkedtünk az őket tanító fráukkal, meg ilyenek. Nagyon kis bátrak, (igaz, nem nagyon van más választásuk,) mert azért az nem semmi, hogy egy idegen környezetben, semmit és senkit sem értve kell fél napokat eltöltsenek ezután. Sára az apjára hasonlít az ilyen kihívások területén, ő még várta is a mai napot, és nagyon bájosan mosolyog mindenkire. Anna inkább csak belenyugodott, hogy ez van, ezt kell most szeretni, és fogalmam nincs, kire is hasonlíthat ilyen szempontból. ;) Enikő is bátor, mert neki nem kell egyelőre sehova se járnia, de ő hisztizik a legjobban a reggeli felkelés és úgy egyáltalán minden miatt. De ezt tényleg nem tőlem örökölte, a gyerekek maguktól is tudnak negatív tulajdonságokat produkálni szerintem. Én pedig most jól betanulok néhány kérdést, mert van kérdeznivalóm a fráuktól, és a válaszokat majd csak megértem valahogy.