Saturday, September 5, 2009

A bennem

élő gyermek ma felébresztette a bennem élő felnőttet. A gyerekek szokták ugyanis hétvégén és szünidőben ébreszteni a hajnalt és kedves szüleiket, mert olyan jó Harisnyás Pippiként teljesen mást és fordítva akarni, mint a felnőttek. (Az én gyermekeim sokszor fekszenek le úgy, hogy például a lábuk van a párnán...:)
Alvásügyileg szombat reggel a hét fénypontja. Mert végre lehet aludni. Mert olyan nagyon szeretek (szeretnék) aludni reggelenként. Persze ma reggel háromnegyed hatkor már tágranyílt szemmel bámultam a plafont és csöppet sem voltam álmos, pedig hétközben ugyanebben az időpontban majd' belepusztulok a felkelésekbe. Egy idő után kimentem a konyhába és idén ősszel először mécsest gyújtottam, néztem, hogy világosodik lassan odakint...Szép volt. Arra gondoltam, ez olyannyira egyszerű történet, hogy biztosan nem teszek róla említést senkinek. Aztán persze megintcsak mindenkinek említést teszek róla.

5 comments:

erika.vari@gmail.com said...

Olyan jó, hogy mégis említést teszel az egyszerű szép történetről. Én nagyon szeretem. Köszönöm.

marika said...

Kár lett volna nem megemliteni,de tényleg!Olyan szép...köszi!

kacskaringopia said...

A mécses gyújtást én is tervezgetem, de még nem jött el a megfelelő pillanat.

Tücike said...

haromenegyed hat???????????? ???? ???
jajjj..

Monika said...

Olyan szépen írtad le és az egész szép!!!!Köszi,hogy megosztottad!Jó volt olvasni....