Muszáj

feltennem pár képet ide, már csak azért is, mert a fényképezőgépem az én harmadik szemem és már nagyon rég nem használtam, ó már legalább három napja nem, merthogy mindenféle kifogásom volt, de legjobban azt kifogásoltam, hogy egyszerűen nincs fény. Csak köd és borongás. Épp csak a szembeházakat lehet látni, de nem baj, így legalább tágabb tere nyílik a képzeletnek, hogy vajon mi is lehet azon túl. Meg hát meguntam végrevalahára a hideg és nyirkosság miatti vacogást is, ezért mindenféle színeket kezdtem keresgélni.

Itt mondjuk még csak elképzelem, milyen szép is lesz ez a hogyishívják virág, és reménykedem benne, hátha elkapom a kinyílás pillanatát. Végül is, ha egy napig csak ezt nézném, biztosan sikerülne.


Ez a színes zokni Sárának készül. Remélem, a másik párja is hasonlóra sikerül majd.


Eddig ezeket a terméseket gyűjtöttük össze. És nagyon várjuk már, hogy a gesztenyeszezon is igazából itt legyen.


De a legszívderítőbb látvány mindenesetre a kis elsősöm, aki hosszas ...


...anyai könyörgés hatására végül megengedte, hogy ilyen beállós képet is készítsek arról az édes kis arcáról.