a legújabb életembe beiktatott dolgot - a futást - illeti...erről még feltétlenül akarok írni egysmást. Remélem, mindig lesznek ilyen új dolgok az életemben, amiket kipróbálok, beépítek a mindennapjaimba, mert az nagyon jó. Addig úgy érzem, hogy fiatal vagyok s csöppet sem leszek idősebb.
Könnyen lelkesedem, könnyen belevágok számomra érdekes dolgokba - eltekintve azoktól az esetektől, amikor nem, mert például a síelésért nem és nem vagyok hajlandó lelkesedni - néha túl sokat és meggondolatlanul beszélek, néha előre iszom a medve bőrére...szóval csupa ilyen naaagyon szerethető tulajdonságaim vannak.
Ez a cirkalmas bevezető titokban azt a célt szolgálja amúgy, hogy minél méltóságteljesebben mondjam el azt a tényt, hogy visszamondtam a 10 km-es futóversenyt.
Viszont azt is hadd mondjam el, miért örülök mégis, hogy bolondot csináltam így ország-világ előtt magamból:
- egyrészt ebből kiindulva kezdtem el utánaolvasni ennek a témának és mindenféle edzésterveket végigtanulmányozni, egyiknek neki is kezdeni és azóta is örömmel csinálni
- másrészt, ha csak egyetlen ember is kedvet kapott ennek kapcsán a dologhoz, szerintem bőven megérte
- harmadrészt, meg vagyok győződve arról, hogy semmi sincs hiába, a kudarcok, az értelmetlennek tűnő dolgok is a tanulási folyamat része, s addig jó, míg tanulni vágyunk valamit
- negyedrészt úgy gondolom, sokkal jobb beszélni, s ha szükséges, aztán bocsánatot kérni, vagy próbálkozni, s ha kell, feladni, mint hallgatni és meg sem próbálni semmit...mert az ugyan nem árt, de nem is használ senkinek
De.
Nem a mindenféle elméleti eszmefuttatás a lényeg. Az a lényeg, hogy végre rendszeresen futok, és bár még nagyon szenvedek tőle, de óriási öröm, ha végig tudom csinálni azt az (egyelőre még) 18-20 percet és az is óriási öröm, hogy felfedeztem, milyen jó esőben vagy akár sötétben ezt tenni. Az már nem volt olyan óriási öröm, mikor eltévedtem az erdőben, de az igen, mikor mégis kikeveredtem valahogy a jó útra. :)
Szóval, így valahogy. Ez volt, ( és remélem, még sokáig tartani fog) sportosmárta mindannyiunk számára tanulságos története.
Ui. Ja. A 10 km verseny végigfutása persze közben felkerült a képzeletbeli bakancslistámra. Csak idő, sok-sok idő kérdése az egész. :)
7 comments:
Csak igy tovább és tavasszal már menni fog az 5, esetleg a 10 km is :)Szerveznek 3,5 km-es futásokat kezdőknek, célozz meg egy ilyet - elsőre végigfutni egy ilyet, az is nagy teljesítmény - és az se zavarjon, ha a kis srácok símán lehagynak :) Én is így kezdtem :) És ha tényleg örömet okoz, sosem fogod abbahagyni :)
HAjrá, Márta! Én a negyedik okkal tökéletesen egyetértek, 8 éve ezt képviselem a házasságunkban. A futásról: nekem kb. 2 hónap volt, mire nem fájt már annyira és megnyugtatásul írom, még mindig 6-7 km-nél tartok és én sem mennék el a 10 km-es távra.
Szívesen olvasok továbbra is az "eredményeidről."
Az egyetlen dolog, amire sosem iratkoztam volna fel, mert a középiskolában a Margitszigeten tartottuk a tornaórákat. :o)
Hídkör fagyban, Szigetkör hóban és Félszigetkör szatírokon keresztül, majd végre a várt úszás a Hajósban. :o)
A lényeg, hogy fuss.
Én eddig se jutottam, mint te, pedig én is egy edzéstervet követtem, de a 3 nap rendszeresség volt a maximum :) Szóval még így is felnézek rád ;)
Én így is csodállak, hogy futsz, úg egyáltalán... én egy éve halogatom, hogy tornázzak napi negyed-fél órát. Így már havi egynek se állok neki...
Oszinten csodallak, Marta! Mar csak azert is, hogy egylatalan volt batorsagod belevagni. En ennel sokkal gyavabb vagyok! Legalabbis ezen a teren.
Ami azt a bizonyos 4. okot illeti: teljesen egyetertek Veled, engem is ilyen anyagbol faragtak, bar egyre ritkabban teszem, mert hihetetlenul rosszul viselem a 'mosolyszuneteket'.
Meg egy dolog: rosszabb erzes, ha azt banod, hogy meg sem probaltad, mint az, hogy megprobaltad, de nem sikerult.
Nagyon jo olvasni Teged! :)
Post a Comment