Tuesday, June 12, 2012

Milna,

a sziget nyugati részén fekvő halászfalu mindenekelőtt nevének kedvességével nyűgözött le. Az odavezető úton feltűnt, mennyi kisebb-nagyobb kőrakás van mindenfele, rendezetlenségében is nyilvánvalóan, hogy emberi kéz alakította ilyen különlegesre a tájat. Mikor aztán utólag olvastam, hogy a kőhalmokat asszonyok (soha nem voltam még annyira hálás, mint akkor és ott, saját kőrakosgató, asszonyi mivoltomra) rakosgatták össze évszázadokon keresztül, hogy így tegyék valamennyire művelhetővé a köves, kopár tájat - olajfát és szőlőt telepítettek a megtisztított helyekre - valami olyan meghatottság érintett meg, mint amilyet csak egy-egy kivételesen szép festmény, vers, regény képes kiváltani, s amiről Váli Dezső azt mondja, hogy "egy villanásnyi időre bemutatja Isten köpenye szegélyét."

9 comments:

Hajnalka Nagy said...

hűha! most a szünet után csak ontod Magadból a sok szép emléket, képet. Köszönöm, h megosztod! kicsit olyan így, mintha mi is részesei volnánk az útnak :)

Thea said...

Számtalanszor jártam Ho-ban, de még soha nem kérdeztem mik AZOK a kőrakások.
Azt gondoltam, területeket határolnak, amolyan hamarjában összerakott kerítésként...

Nahát! Itt meg ezt is megtudtam, pedig még a székemet sem hagytam el, nem ám az országhatárt!
:-)

Thea said...

...és, még büszke is lehetek -ugye.

Anonymous said...

Kedves Márta! A "ma reggel is"-t szinte minden nap elolvastam. Aztán megérkeztél, és most végre elolvashattam az új bejegyzéseidet. El szeretném mondani, h amíg távol voltál én anyukám kertjét öntöztem, (mert ő külföldre utazott), és mindig eszembe jutottál. Gondoltam Rád, ah csodáltam a virágokat, h vajon merre jársz? Mikor térsz vissza? Szeretettel üdvözöllek! Ditte

Monika said...

Köszönöm,hogy megtudtam,hogy "kőrakosgató asszony " vagyok! Valószínűleg ezért szeretem a foltvarrást is.
"Isten palástjának szegélye" is megérintett.

Éva said...

Olvashattam, hallhattam is most Isten palástjának szegélyéről.
Érzem, hogy meg kell találnunk a lehetőséget, hogy megérintsük. Az élet megmutatja, ha nyitott szemmel, érzékeny szívvel élünk.Időnként elfelejtjük a feladatunkat,mert elfáradunk, csalódunk, mert emberből vagyunk, de mélyen ott van belül.
Blogok is segítenek abban, hogy eszünkbe jusson.

Éva said...

Ugye utazunk még a blogodban?
Lefordítva: Várom a folytatást!:-)))

liv said...

Márti, nagyon jók ezek a kis nyaralós szösszenetek is, nagyon meghoztad a nyári hangulatomat ezzel... sok puszi innen a reggeli kávé mellől!
L

márta said...

:)