Mert

zajlik a felújítás és az élet, s mert vele együtt zajlom én is, tudom értékelni a váratlanul adódó csend-töredékeket, mentateából és friss perecből álló reggelit a péknél, ahova csak friss zsemlét venni tértem ugyan be, de nem tudtam ellenállni egy ablak melletti üres asztal csábításának. Vannak emberek, akik ragyognak. Én nem, mert én megint egyszerűen csak álmos vagyok, és karikásak a szemeim, de azért örülök én is, hogy élek. Olyan mondatoknak tudok még nagyon örülni, melyek mellett mások gyanútlanul mennek tovább. Például: " A monitoron látható fotó mindig sokkal szebb, mint a nyomtatott kép, mert míg az előbbi fényt sugároz, a második fényt tükröz vissza." 
Vagy Váli Dezső vallomásának:

Reggel vallásos vagyok. Imaidőm évtizedek óta 05:40 - 06:40.
Utána hívő.
Hívő módra biciklizem és hívő módon mosok fogat.
Másképpen ezáltal?
Igen.
Másképp is festek? Műterembelső-témát?

Igen.
(Élem és vallom)

 A kórussal pedig új dalt tanulunk, s míg a páraelszívót takarítom ki az elmúlt évszázadok alatt lerakódott zsírtól (az nem számít mentségnek, hogy a belseje nem látszik, s ezért még sose jutott eszembe ott is megtisztítani...), ezt éneklem, hívő módra.
Másképp takarítok koszos páraelszívót ezáltal? Igen.