9.

A tegnapi nap olyan szép volt.

Egész nap esett az eső s volt egy szabad délutánom a ma kezdődő határidős munkák előtt.

Elautóztam az egyik közeli városba, s miközben a fülhallgatón át halk karácsonyi jazzt hallgattam, kétszer is végigsétáltam a bevásárló utcán. 

Az esőcseppek hatására különösen szépen csillogtak a karácsonyi vásár fényei. 

Végül csak néhány boltba mentem be, ha jól számolom, összesen háromba, s az ajándékok nyolcvan százalékát végül abban a pirinyó teásboltban vettem meg, ahol le kellett vennem a hátizsákomat, mert folyton attól tartottam, le fogok sodorni valamit, ha megmozdulok.

Nincs szebb illatélmény, mint egy esős, borús napon belépni egy teásboltba. Megkérni az eladót, hogy mutassa meg a karácsonyi teákat, majd a kiválasztottak mindegyikéből kis 50 grammos csomagokat készíttetni. 

Szappanok is voltak, alig néhány fajta, de így annál könnyebb volt kiválasztani a narancs és birsalma-fahéj illatúakat, kis celofánzacskókat is kaptam hozzá, majd szalaggal lesznek összefogva.

És még vettem zöld, bordó és arany színű gyertyákat.

És skót shortbreadet szép kartoncsomagolásban.

 

Én az egyszerű dolgokban hiszek. 

Az egyszerű, őszinte szavak, tárgyak és gesztusok szépségében.

 

Néhány éve rájöttem, semmi szükség stresszforrássá alakítani a karácsonyi ajándékozást.

Kiválasztok egy napot, amikor ráérek és elmegyek csupán abba a néhány kicsi, emberi léptékű boltba, majd kiválasztom a legegyszerűbb dolgokat, aminek mindenki örül, akkor is, ha adhatja, akkor is, ha kaphatja. Tea, kávé, gyertya, szappan, keksz - szép, jó minőségben.

És az összeállítás, csomagolás, masnikötés öröme még hátravan!

Azt majd egy másik esős, borús, ráérős napra tartogatom.