Dániában ez év december harmincadikán fogják kézbesíteni az utolsó levelet. Jövő év január elsejétől csakis csomagszállítással fog foglalkozni a posta. Az utolsó bélyegeket december tizennyolcadikán lehetett megvásárolni. Június elejétől kezdve pedig apránként eltávolították az utcákról a szép piros levélládákat.
Mivel nagy jelentőséget és szépséget tulajdonítok az analóg írásnak, ez a hír eléggé elszomorított. Még akkor is, ha valóban, én is kevesebb levelet, képeslapot írok, mint régebben.
Ma reggel viszont - hátha hozzájárulhatok a német levélkézbesítés megőrzéséhez! - megírtam és elküldtem néhány képeslapot.
Kevesebbet, mint szerettem volna.
Kevesebbet, mint szerettem volna.
És mindegyikre csak néhány szót írtam.
De választhattam: vagy megírok legalább néhányat, vagy teljesen elmarad.
Az advent csodáját abban látom, hogy ilyenkor különösen megáldatik az, ami részleges, befejezetlen, töredékes bennünk.
Ilyenkor jobban elhiszem, hogy ez a kevés is számít, igen.
Sokszor csak a stresszt érzem, és ez is valósághoz tartozik, de
mégis inkább azt szeretném látni, hogy
minden feladat mögött valami csodálatos rejtőzik.
Család, barátok, szeretet.
És
minden karácsonyi vacsora mögött egy-egy olyan embercsoport van,
ahol számítok.
És
minden képeslap mögött egy teljes életet látok,
amivel valamilyen módon már összefonódott
a saját életem.
1 comment:
Olvasom, hogy azt szeretnéd látni, hogy minden feladat mögött valami csodálatos rejtőzik.
Még 2014-ben az adventre készülődve írtam a blogomban az örömteli kötelességekről is, melyek akár a feladatok is lehetnek:
"A közelgő adventet úgy szeretném megélni, amiért van. Se csillogás, se teljesítménykényszer, de haladni mégis a tervek szerint, mert vannak örömteli kötelességek is, hogy az ünnep szép legyen úgy, ahogy nekünk szép."
Kívánom neked, hogy a kötelességeid vagy inkább hívjuk úgy, hogy a feladataid, örömteliek legyenek az advent hátralévő részében is.
Fedezd fel az általad is kívánt, a mögöttük rejtőzködő csodát!
Post a Comment