Wednesday, December 14, 2011

14.


A szívem mélyén néha valami igazi csodára várok. Olyasmi érzésre, ha szabad kérnem, mint mikor kislány koromban Mamáéknál karácsonyi dalokat énekeltek Szenteste az ablakunk alatt. Mert az olyan szép volt, s annyira gyönyörű, hogy akkor azt hittem, az angyalok énekelnek nekünk.
A szívdobogtató történések nagyon ritkák. Értem én ezt , igenis, különben még megszoknám, s ugyanolyan természetesnek találnám őket, mint azokat a semmivel sem kisebb csodákat, hogy élek, hogy havazik, hogy jut kenyér és jó szó minden egyes napra, s hogy - nézettessék el ennyi mesebeliség nekem - léteznek titkos, kék papírba csomagolt, lila masnival átkötött ajándékok.

6 comments:

Éva said...

Az előző hozzászólásom ez volt:
"Nekem így jó, ahogy tőled kapom."

Folytatom:
...mert nagyon tiszta, nagyon emberi és bölcs.

iri said...

Igen Marta mert ilyen apro csodakra teremtettunk, s ezert is vagyunk utanuk....

Katalin said...

kis és nagy csodák, ünnepek kellenek, mint Démokritosz mondá: "Az élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadók nélkül.”

Anonymous said...

Kedevs Márta!
Akiben ennyi érzelem ,finomság ,csoda "lakik" mint Benned biztosan nem könnyű újabb és újabb nagy csodákba botlani...De azt hiszem másoknak ilyet adsz Te magad ,amiért hála és köszönet!!!! Ismeretlenül ,csak olvasva Téged: Erika

Hajnalka Nagy said...

Kis csodákért térünk be ide mindig ....:)

Adrienn said...

Pont ilyen, apró csodák jönnek szembe velem...hogy ki küldi nem tudom, de hogy sokat segít, azt érzem!!!