Blue star.

Az asztalkán, ahol a növényeimet tartom, van egy apró, tenyeremben elférő, ajándékba kapott képeslap, rajta a háttérben elmosódó aranyló búzamező, az előtérben, úgy néz ki, mint egy kék csillag, egyetlen búzavirág, s a 2023. év igéje: Te vagy a látás Istene. (1Mózes 16:13)

A látás olyan tudás megszerzésére irányuló módszer, ami már sokszor továbbvitt ott, ahol a gondolkodás egyszerűen csődöt mondott. Van amihez kevés vagyok. Van amit nem értek, csak tudok. 

 

Van a kritikus tekintet. Napjainkban, úgy érzem, az őt jogosan megilletőnél nagyobbra becsült helye van. Mindenki megmérettetik. Nem lát tovább a felszínnél. Eszköztárában nincs helye a magyarázatnak, kegyelemnek. 

Van az ironikus tekintet. Lebecsülő, megsemmisítő ítéleteket mér arra, aki az útjába kerül. 

S van a látás Istenének tekintete. Tele szeretettel. S mint ilyen, talán az egyetlen, ami valódi tudást ad arról, amit - legyen az ember, táj, város, tárgy, emlék - nézünk.

A Der Himmel über Berlin című film két angyalról szól, akik Berlin felett vannak s nézik az embereket. Csak nézniük szabad. Közbeavatkozni, segíteni nem. Wim Wenders, a  rendező, nem írt pontos forgatókönyvet a filmhez, csak annyi instrukcióval látta el a színészeket, hogy próbálják meg szeretettel teljes tekintettel nézni az embereket. A kamera pedig megpróbálta lefordítani az angyalok tekintetét.

Ma reggel korán keltem, s mint annyiszor, végignéztem, ahogy az elején még sötét szobában lassan láthatóvá válnak a tárgyak. Az ágy, az asztal, a képek a falon,  a növények, a könyvek. A magány. A kutya. Néhány napja végre lebontottam a karácsonyfát, s miután kitakarítottam, elmentem virágot venni. Egy csokor tulipánt a vázába és három jácintot. Még be voltak záródva a virágok, csak a felirat a földbe szúrt kis táblán árulta el a nevet, színt: Blue Star. Itthon megöntöztem, majd napokig semmi. 

Ahogy ma elárasztotta a szobát a fény, egymás után nyíltak meg az illatos, kék szirmok.

Olyan volt, mintha jelen lennék egy új világ megteremtésénél.

A látásnak mindig köze van a fényhez. A türelem, a csodálat, a szeretet képességéhez.

Eugene H. Peterson The Message angol bibliafordításának magyar nyelvre - s az angyalok tekintetének a mindennapi élet mozzanataiba - való lefordítása fejezik ki a legjobban, amit mondani szeretnék:

A szemek a test ablakai. 

Ha csodálattal és bizalommal néztek, az olyan, mintha megtelne a testetek fénnyel. 

A mohón, gyanakvóan összeszorított szemektől viszont dohos pincévé válik a testetek. 

S ha lehúzzátok a rolót, micsoda sötét élet lesz az, amit éltek! 

(Máté evangéliuma 6:22)