megengedtem magamnak, hogy a lehető leglassabban kezdjem az új évet. A már nem s a még nem közötti területen időzök. Gyakorlom a szót, amit - amilyen control freak vagyok, már e néhány nap alatt is, többször is, mélységesen megbántam! - amolyan vezércsillagul választottam az előttem álló, most már csak háromszázötvenkét napra.
Bizalom. Dönthettem volna az öröm, vagy a hála, vagy a szívgyakorlatok mellett. Vagy a kitartás, vagy az önfegyelem mellett. Ezekben jó vagyok. Van tapasztalatom, itt tudnék mihez kezdeni, tudom, hogyan kell a nagy feladatokat apró lépésekre bontani, egyiket a másik után elvégezni.
A bizalom? A bizalom - melyről a hegedűkészítő mester Martin Schleske azt írja, hogy az Isten iránti szeretet legnagyobb bizonyítéka - néha megtévesztésig hasonlít a tétlenséghez. A semmittevéshez. Ellenáll a sürgetésnek, manipulációnak, ügyeskedésnek. Néha úgy néz ki, mintha engednék kicsúszni a kezeim közül egészen fontos dolgokat is. Nem harcolok értük. S ezzel jogos okot szolgáltatok életem felületes szemlélőinek a jogtalan félreértésre.
Bono írja a Surrender című könyvében, hogy mikor kiáll az emberek elé s elkezdődik a koncert, abban a pillanatban tudja, minden rendben van, amikor érzi: nem ő énekli a dalt, hanem fordítva. A dal énekli őt.
Én is ezt keresem. A csendes pillanatot majd, amikor megértem, hogy van, amit nem lehet elérni, kiérdemelni vagy megdolgozni érte. A pillanatot, amikor nem én éneklem a dalt. Hanem én magam leszek az ének.
4 comments:
Kedves Márta! A következő idézetet - számomra ars poetica-t - juttattad eszembe:
"Mindegy, mi voltam: voltam az ami,
Egy hang voltam az Isten énekében
És kár lett volna el nem hangzani."
Köszönöm a soraidat! Szeretetben gazdag újévet kívánok!
Nem anonymus: Asztalos Éva
https://www.youtube.com/watch?v=0Mh_jrpu8oY
"nem az énekes szüli a dalt, a dal szüli énekesét..."
Milyen szép ez a sárga kabát ebben a szürkeségben :) A kutyuson mindig elcsodálkozom mekkorára nőtt, valahogy mindig azt hittem, hogy kisebb termetű marad.
A Micimackó kabátom. :)
Post a Comment