Az elmúlt év utolsó délelőttjén, zárás előtt egy-két órával még elmentem a boltba néhány apróságot vásárolni. A falu egyetlen kávézója a bolttal és a hozzá tartozó pékséggel közös épületben van, közvetlenül jobbra a bejárat mellett. Egy évvel ezelőttig inkább sivár iskolai menzához hasonlított, de közben felújították, nagyon szépen. Mégis, soha nem ülök le kávézni. Mindig sietek, többnyire egyedül vagyok, s a kutya is vár rám az épület előtt.
E különleges délelőttig. Mivel valamelyik karácsony előtti bevásárláshoz kapcsolódóan kaptam egy kávéutalványt s most sietnem sem kellett, indulás előtt betettem egy könyvet a táskámba. Ilyen kedvesen fejezhettem be az évet, belemerülve az olvasnivalóba, elfogyasztva az ajándék kávét, ki-kipillantva az autókkal zsúfolásig megtelt parkolóba, miközben a boltból és pékségből áthallatszott a bevásárlókocsik kerekeinek s a szilveszterre bevásárlók általános zsongásba olvadó hangja.
Időnként, még így több, mint tíz év után is, mióta itt lakunk, érzem, mennyire kilógok a sorból. Ez a falu nem olyan hely, ahol bárki is beülne kávézni és olvasni, miközben mindenki az esti ünnepségekre készül. Néha visszahallok egy-egy romatikus elképzelést a személyemre vonatkozóan. Egyik kórustársam mutatta a barátnőjének a koncert előtt rólunk készült fotót, s az azonnal mondta, tudja, ki az a barna "Hübsche" - én! - ott az első sorban. Nála szokta venni minden vasárnap reggel a csokoládés croissant-t, mindig hozza a kutyáját s rendszeresen tesz egy kis borravalót a malacperselybe. Szerinte valami francia nő lehet. (Majdnem, majdnem!)
Évekkel ezelőtt egy utazás folyamán lefotóztam minden kávét, amit közben elfogyasztottam: benzinkútnál az autópálya mellett, elegáns kávézóban régi baráttal, a legfinomabbat anyukám konyhájában. Különleges élmény volt a végén egymás mellett látni a képeket. Már akkor tudtam, ehhez hasonlót valamikor majd hosszabb időn át is megvalósítok.
Ez év végi délelőttön lefotóztam hát a csészét, a könyvet, a papírzacskóban az éppen vásárolt kenyeret s elindítottam az Instagramon egy háromszázhatvanöt napon át tartó projektet, ahol napi egy képben kávéházi randevúkat örökítek meg. Előreláthatólag - nagyon várom és pont így szeretem - a kávéház legtöbbször a konyhámban lesz. S a randevú valamelyik éppen olvasott könyvvel.
