15.

A mai nap a Gilmore Girls sorozatnak arra a részére emlékeztet, amikor Lorelai és Rory négy hálaadási (Thanksgiving Day) ünnepre is hivatalosak és megoldják, hogy mind a négyen részt vegyenek.

Reggel istentiszteleten voltunk, ahonnan azért nem lehetett ma hiányozni, mert én magam is részt vállaltam benne. Körülbelül két hónapja valaki egy írócsoportott szeretett volna alapítani, ahol egy-egy bibliai szöveg alapján mindenki megírta volna a saját esszéjét, történetét. 

Semmi kedvem nem volt hozzá. Nekem az írás magányos tevékenység, nem tudtam elképzelni, hogy rendszeresen találkozzak másokkal, ahol felolvassuk és véleményezzük az írásokat. 

De mert kevesen jelentkeztek, s mert kedves nekem az ötlet gazdája, igent mondtam. 

Mária és Márta történetét vettük alapul, erről írtunk. 

S ma fel is olvastuk a műveket.

Természetesen meglepődtem és megszégyenültem, mert nagyon szép műhelymunkák születtek és nagyon sokat tanultunk egymástól. 

Miután felolvastam az én írásomat, máris vettük a kabátunkat, hogy egy órányi késéssel, de elinduljunk a munkahelyem karácsonyi ebédjére. 

Közben írtam egy üzenetet a kórus csoportjába, hogy ugyan nem fogok odaérni a beéneklésre, de mire kezdődik a koncert, ott leszek. 

Utána még a desszert után is maradtunk, hosszasan beszélgettem szinte mindegyik munkatársammal.

Hazaérve átöltöztem, összekészítettem a kottákat és a hóviharban felgyalogoltam a dombon át a templomhoz, a hagyományos adventi jótékonysági koncertre, ahol a környékbeli kórusok, népzenei- és fúvós együttesek közreműködésével egy afrikai településnek gyűjtünk adományokat.

Sehol nem tudtam teljesen ott lenni.

Mégsem szerettem volna sehonnan sem teljesen hiányozni. 

Mert mindegyik alkalom egy-egy fontos igenem eredménye. 

Szinte az egész életem, egyetlen napba összesűrítve, szinte minden, amiért hálás vagyok és amit szeretek. 

Szinte mindenkivel találkoztam, aki ilyen-olyan módon, de része a mindennapi életemnek. 

A fáradtság amit szinte alig érzek, jóleső fáradtság.

 

Valamiért úgy alakult, hogy az adventi időszak, bár mindenki elcsendesedésre vágyik, mégis a nagy találkozások és ünnepségek és események időszaka. 

Ma egyszerűen csak köszönöm, hogy vannak helyek, csoportok, asztalok, ahol nekem is helyem van, rám is számítanak, engem is várnak.