Van egy angol mondás - you have to spend money to make money -, ami magyarul valahogy így hangzik: ahhoz, hogy pénzt keress, pénzt kell költened.
Az üzleti világban ez befektetést jelent, eszközökbe, marketingbe, ismeretekbe.
Ha a gazdagság pénznél többet jelent, márpedig többet jelent, akkor továbbgondolva azt is mondhatnánk, akkor éljük a legteljesebben, leggazdagabban az életünket, ha a napjaink perceit "elköltjük".
Az idő az egyetlen olyan gazdagság, amit nem tehetünk félre későbbre.
Ezért minden olyan perc, amit szívesen, gondosan és amennyire lehetséges, tudatosan eltöltünk valamivel, kinccsé válik.
A csendes reggelek, amikor hosszasan írok a naplóba és percekig figyelem egy-egy mókus ugrándozását a kertben,
amikor rendet teremtek az asztalomon,
bevásárlólistát írok,
vendéget hívok és ételt készítek,
fotózok,
széppé teszem a környezetemet,
és órákig beszélek a lányommal telefonon,
majd este megállapítom,
pont úgy élek, ahogy élni szeretnék,
igen, ez az én gazdagságom,
még akkor is,
ha nem tudnám pontosan megmondani, milyet értéket hoztam létre ma.
Múlt karácsonyra kaptam egy egyszer használatos kamerát. Mindig ott van a táskámban. Egy ideje, amikor eszembe jut, előveszem, amikor találkozok és időt töltök valakivel. Minden fotó csak egyszer van meg. Csak egyetlen pillanatot örökít meg. Egyetlen mosolyt. És mindegyik egyedi és különleges.
Szeretném elkölteni minden időmet.
Ez az egyetlen módja, hogy valóban gazdag legyek.
10 comments:
Csütörtökön megajándékoztam magam egy doboz és csomagolás nélküli ajándékkal, a csak magamra szánt idővel.
Az utcán fenyőfákat nézegettem, beültem egy cukrászdába, ittam kávét, ettem süteményt, és néztem a kávézó fényeit.
Még azt a faragott angyalt is megnéztem, ami ott lámpatartóként szolgált.
Talán máskor nem tetszett volna, de akkor igen, mert olyan "karácsonyos" volt.
Nem sajnáltam, hogy közben telik az idő. Mindent észrevettem, és azt is tudom, hogy ajándék volt az az idő, amit ha nem is mástól, de legalább megkaptam magamtól.
Megírtam már erről az óráról egy bejegyzést, és lehet, hogy majd a blogomba is felkerül.
Mert ami jó volt nekem, azt meg akarom osztani másokkal is.
Örülök, hogy számodra is volt és van is, a kinccsé váló és tudatosan eltöltött idő.
nagyon ismerős, amit írsz: "minden olyan perc, amit szívesen, gondosan és tudatosan eltöltünk valamivel, kinccsé válik. " és hozzáteszem : táplál, mert jóleső meleget ad..., mint a fejdíszemlék (lányommal ebben róttuk az utcákat) ...és amit az egyszeri fotóról írtál, megdöbbentem, most olvasom az "Elvesztett emlékek lámpásá"-t (Híragi Szanaka) ami nagyjából arról szól, hogy az életünk minden egyes napjáról készült képet megnézhetünk az utolsó pillanatban - az átkeléskor- és ha a legfontosabb pillanatról épp nem készült volna fotó, vagy a meglévő fotó életlen lett, vagy megsérült, ekkor még újra ott lehetünk és újra lefotózhatjuk (de nem avatkozhatunk be a történetbe)
Az utolsó képed gyönyörű🤍a fejdíszeddel együtt🫶
Piroska
Köszönöm 🌲
♥️
Köszönöm 🐦🎀
Köszönöm ✨🧡
🤗🎀
✨🐦🎀
🧡
Post a Comment