Thursday, December 18, 2025

18.

Az Instagramon kószálva ma elém ugrott a Deutsche Bahn egy karácsonyi kis reklámvideója. 
Két utas ül egy asztalnál. Az öltönyös férfi előtt nemcsak egy, de mindjárt két laptop is. Koncentrál, dolgozik. Egy felugró szöveg tolmácsolja az érzéseit: számára minden olyan stresszes, a karácsony is csak egy újabb határidő. 
Vele szemben egy fiatal lány, üzenetet ír az édesanyjának: már a vonaton ülök, örülök, hogy hamarosan találkozunk. Majd kitörli, először a második, majd az első félmondatot is. Itt újra megjelenik egy szöveg: ő fél az ünnepnapoktól, mert otthon feszült a hangulat. Békére vágyik, de az ellenkezőjétől tart. 
Egyszer csak melléjük ül egy fehér pólós, bozontos frizurájú, tetovált fiatalember. Rájuk néz, elmosolyodik, majd elővesz a hátizsákjából egy Bluetooth hangszórót. Elindítja rajta a Deutsche Bahn hivatalos karácsonyi zenéjét. Majd dekorációt is elővarázsol, girlandot, fényfűzért, Mikulás sapkát. 
A videó úgy végződik, hogy beszélgetnek, nevetnek, esznek, miközben suhan velük a vonat hazafelé.

Szerintem nagyon kedvesre sikerült.

Aztán megnéztem a kommenteket. A kilencven százalékuk kemény, cinikus, kritikus.
Őszintén, én is nagyon kritikus vagyok a német vasúttal szemben. Nem is emlékszem olyan utazásra, mikor ne lett volna hol több, hol kevesebb késés. Időnként teljesen kaotikus a helyzet, igen.
Viszont a videó akkor is szép. És minden utazásomkor, így vagy úgy, de biztonságban célhoz értem. Mikor egy vagy két éve egy, a szembe jövő vonatban történő késelés miatt a miénk sokáig a semmi közepén vesztegelt, a személyzet nagyon profin kezelte a helyzetet és mindenki kapott ingyen üdítőt vagy kávét. Emlékszem, nagyon nehezen viseltem, hogy sokan akkor is őket szidták. Az éppen szolgálatot teljesítő kalauz igazán nem tehetett semmiről.
 
Ezeken gondolkodtam, majd visszagörgettem a videóhoz, s odaírtam, hogy "Schön". Szép. Mert az összes hiba és bosszúság ellenére igenis szép. S hogy egy kicsit több pozitív hozzászólás legyen.
 
Elfelejtettem megemlíteni, milyen szöveg ugrott fel, amikor melléjük ült az "angyal":
Manche Menschen tragen Weihnachten einfach in sich.
Vannak emberek, akik egyszerűen magukban hordozzák a karácsonyt.
 
És azt hiszem, itt, ennél a mondatnál érkezett meg hozzám itt legbelül az ünnep. Igen, amolyan könnybelábadósan, a német vasút egyik szponzorált reklámfilmjéből, váratlan ajándékként.
Vannak emberek, akiknek minden száz százalékosan vagy jó, vagy rossz. 
Vannak emberek, akiknek minden rossz.
És vannak, akik látják a valóságot. 
Észreveszik a jóban azt is, ami nem annyira jó. 
Észreveszik abban is, amit, akit mindenki szid, a jót. 
Vannak emberek, akik békét és szépséget teremtenek maguk körül. 
És én csak azt tudom, nem tudom pontosan hogyan, de ilyen ember szeretnék lenni.

23 comments:

Éva said...

Mikor még nem voltam nyugdíjas, én szerveztem a munkahelyemen mindig a karácsonyi műsort, és minden egyebet, ami ehhez tartozott.
Nem a szervezés volt a gond, hanem hogy a többi diák, vagyis a nézők, hogyan fogják fogadni a csendet kívánó műsort.
Nem akarok általánosítani, de ismertem a visító, dübörgő, hőbörgő, mindent kritizáló teenager énjüket is.
És! Végig csendben voltak, még a végét jelző csillagszórók gyújtáskor sem álltak fel. Meghatotta őket a karácsony.
Azt hiszem, azért jutott ez eszembe, mert a reklám kommentelőit nem hatotta meg az ünnep. 90 % cinikus és kritikus volt, ahogy írod.
Nem volt közöttük jelen valami angyal, aki lehiggasztotta volna őket az ünnepre, mint régen az én diákjaimat.
Pedig, szükség lenne olyan emberekre, akik magukban hordozzák a karácsonyt, észreveszik a jót!
Tisztellek és becsüllek azért, hogy leírtad azt a szót, hogy:
"Schön". A sok ellenvélemény után is.:)

Zsuzsa said...

Tudom, hogy nem fontos, de belinkeled a videót? A DB instagram oldalán én csak az Anke Engelke videókat látom az utóbbi pár napban. Köszi!

márta said...

Be akartam linkelni, de égen-földön nem találom a honlapjukon. Misztérium. Viszont, mivel elmentettem, elküldtem neked Instagram privát üzenetben. ✌️

márta said...

*Instagramon

márta said...

Köszönöm😍
Mindig szeretem, amikor az életedről mesélsz 🤗💛

Katalin said...

kérlek szépen, nekem is küld el, köszönöm

Anonymous said...

Szép.

márta said...

👍

márta said...

😊

Gyöngykaláris said...

Szerintem Te ilyen ember vagy :), és mindig is ilyen voltál. Azon gondolkodtam - mert épp pár napja beszélgettünk erről valakivel, csak épp nem így fogalmaztam meg - hogy talán kicsit én is olyan ember vagyok, aki magában hordja a karácsonyt... vagy a hangulatát. Mert lehet akármilyen - rossz - hangulat, amiből elindulok, vagy ahova megyek, vagy éppen talán én csináltam magam körül, mindig van a napban legalább egy olyan pillanat - általában a reggelek, az autózás közben - amikor leírhatatlan örömmel fut át bennem a karácsonyi várakozás. Az ünnep. Az ünnepvárás.

Gyöngykaláris said...

+1 az a tükör gyönyörű! :)

Anonymous said...

Kedves Márta!
Nekem minden nap ünnep, amikor az írásaidat olvasom! Köszönöm!❣️
Kriszti

Anikó said...

Köszönöm ♥️🌲🎁

Anonymous said...

Milyen szép történet🤍nagyon megérintett…
Köszönöm.
Piroska

Katalin said...

sokáig el szoktam időzni a posztjaidon, és alá megyek, mögé nézek, mindenhogy meg akarom ízlelni (most is ) és az jutott eszembe: van abban valami amit csak akkor gondolunk át, ha hagyunk időt rá, és nem rohanunk a következő ajándékhoz: azt olvastam: "VANNAK EMBEREK, akik egyszerűen magukban hordozzák a karácsonyt. VANNAK EMBEREK, akiknek minden száz százalékosan vagy jó, vagy rossz. VANNAK EMBEREK, akiknek minden rossz. VANNAK EMBEREK, akik látják a valóságot, észreveszik a jóban azt is, ami nem annyira jó, észreveszik abban is, amit, akit mindenki szid, a jót. VANNAK EMBEREK, akik békét és szépséget teremtenek maguk körül. " ez cseng a fülemben, valami olyasmi jön át, hogy az emberek címkéket hordanának a homlokukon, , és vannak jó meg rossz embrek (akik a jót is látják, és akikma rosszat látják csak)...Szerintem az emberek ennél sokkal értékesebbek, és nem "+" vagy "- " minőségűek, hanem olyan emberek, akik születésük óta tapasztalnak tanulnak megélnek levonnak és eljutnak oda, hogy már nem az mozgatja, hogy milyennek kéne lenni, vagy kinek van igaza, hanem valami fontosabb , az, hogy kit mi mozgat, MIRE VAN SZÜKSÉGE....kinek mi - az adott helyzetben - a valódi szükséglete, és nincs alá-fölé rendelődés, nincs "értékes"/vagy "rossz" címke a homlokon, csak megélt érzés van, és nem "rosszabb" az sem aki a gondoktól alig lát ki a fejéből, és nem "jobb" az sem, akinek nincsenek gondjai és ráér a mások gondjait elhessegetni az adott időben éppen...EGYENRANGÚAK és egyformán értékesek az emberek, akkor is, ha az adott pillanatban, az adott szituban mások a szükségleteik...(nyilván mindkét oldal kell!ahhoz hogy saját reakcióinkhoz partner legyen a másik, hogy elfogadják)

csillag said...

A te írásod is schön :)

márta said...

Hol ilyen, hol olyan vagyok :), de tudom, milyen szeretnék a legtöbbször lenni.
Köszönöm 🎀🤗✨

márta said...

Igen, majdnem megtartanám magamnak 😂

márta said...

Köszönöm 🎀🫶

márta said...

🎀🫶

márta said...

🎀🫶

márta said...

Köszönöm az értékes észrevételt és kiegészítést 🫶🎀✨

márta said...

Danke 🎀🤗✨