Nos, itt tartunk.
Ma van az év legrövidebb napja, leghosszabb éjszakája.
Délután életre-halálra megküzdöttem a gubancos fényfűzérrel. Mikor félig felaggattam valahogy a karácsonyfára, szólt a férjem, hogy a téli napforduló alkalmával, ahogy megbeszéltük, megrakta a tüzet az udvaron, de most azonnal jöjjek, mert most a legszebb.
(Úgy tűnik, ebben az adventben semmit sem tudok egyszeri nekifutással befejezni.)
Csodálatos a volt a tűznél melegedni, megsütni az egyszerű vacsorát. Megvárni, míg majdnem kialszik a végén a parázs. Közben mind jobban dideregni. Érezni, hogy élünk. Felettünk a szótlan, hideg, csillagos ég.
Utána, mikor már majdnem sikerült az egész fényfűzért feltenni, hirtelen több kis lámpa is kialudt. És akkor azt mondtam, kész, feladom, nem érdekel. Egy kis összefogással végül egyenként cseréltük ki a kialudt égőket más, csak félig-meddig működő fűzérek égőivel. Majd egy utolsó hajrával sikerült befejezni. Úgy értem, az égősor felaggatását. Maga a díszítés egy másik napra marad.
Nyilván, elfáradtunk. Mindannyian. Már rég kihúztuk, amit lehet, a tennivalók listájáról. S ha mindent kihúznánk, akkor is elég lenne, ami van. És olyan jó, hogy tudunk nevetni. Rég nem nevettem annyit, mint ma. Akármit is fogunk még elvégezni az elkövetkező napokban, az nem változtat semmit a lényegen: hogy szeretve vagyunk. Jöhetünk úgy, ahogy vagyunk. Tényleg.
11 comments:
Az ilyen nehézkes, de a végén nevetős napokat imádom. És a gyerekek is… amikor közösen tudunk nevetni a saját és egymás gyengeségein, sikertelenségein….
Érezni lehetett azt a hangulatot, amit leírtál itt nekünk…
És igen, én is megfogalmaztam ma az autóban a gyerekeknek, hogy ez volt ma az év legrövidebb nappalja, és leghosszabb éjszakája lesz… holnap már hosszabbodnak a nappalok és rövidülnek az éjszakák…
Az az összekuszálódott égősor jelképes most számomra…
Köszönöm a mai bejegyzésedet is, mint ahogyan a többit is.
Hálás vagyok, hogy a határidős munkád és más rengeteg teendőm mellett időt szakítasz erre, mert tudod, hogy szerte a világban sokan várjuk soraidat. És hidd el kedves Márta, hogy írásaid nélkül az én adventem nem ilyen lenne.
Köszönöm🙏
Piroska🤍
*teendőd
mind ilyenek (egyformák) is vagyunk: a hozzászólásaink elírásai, a tevős-listáink, az, hogy a "sűrgős" megelőzi a "fontos"-t, és hogy tudjuk, nevethetünk, miközben mindenből tanulunk (sokszor nem is azt, amit gondolnánk)..., hogy együttvagyunk itt ismeretlen ismerősökkel annyiféle módon, ahogy jelenlétünket ajándékozzuk egymásnak...őszintén hálás vagyok neked Márta és blogkövető csapatodnak itt, és mindazoknak, akik itt említésre kerülnek ♥♥
külön köszönet a utcsó fotódért, valami fantasztikusan szépsééééges
Igen, az összekuszálódott égősor jelképes, igen 😄
Köszönöm szépen 🤗🎀✨
Szívből köszönöm 🤗🎀🌙✨
Köszönöm ♥️🌲⭐
Két különböző listám van a mai napra.
Az egyik ilyen: megfőzni, letörölni, befejezni, csoportosítani, előkészíteni, feltenni, elpakolni, bepanírozni, kisúrolni, becsomagolni, összegyúrni, kiteríteni, meglocsolni, kiszaggatni…
A másik ilyen: megszagolni, gyönyörködni benne, meggyújtani, végigsimítani, megigazítani, belelapozni, átgondolni, rácsodálkozni, meghallgatni, észrevenni, kifényesíteni, hálát adni…
Két lista, egy nap…
🌲🎀
Milyen szép egyensúly! Köszönöm !😍✨
Post a Comment