Monday, April 14, 2008
Elvetemültség
Odáig jutottam, hogy: 1) nem olvasok magyar híreket, meg más nyelvűeket sem. 2) nem olvasok magyarul, csak azt, amit esténként a gyerekeknek. 3) vettem magamnak egy leárazott Danielle Steel könyvet, és most azt próbálom magamnak lefordítani a százkilós szótárak segítségével. 4) azért nem valami irodalmiasabbat vettem, mert egyrészt az nem volt leárazva, másrészt ha nagyon irodalmi, akkor úgyse lenne türelmem lefordítani, de így 5) be kell valljam, alig várom, hogy lássam, milyen ruhába fog öltözni Kate a következő bálon, mikor meg fogja pillantani azt a jóképű, sármos fiatalembert, akibe élete végéig szerelmes lesz. 6) (Igen, sajnos, ennek is a végét fordítottam le először.)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
5 comments:
Hogy tudtad eloszor a veget leforditani, Marta?!
Simán.
Ez életfilozófia: a népek azért olvassák a könyveket elejétől végig, mert motiválja őket a kíváncsiság: vajon mi lesz a végén? Vajh' heepiend lesz-e vagy sem? De én önmagáért olvasok, ezért a motivációt lelövöm már az elején. Legalábbis az ilyen Danielle Steel-féle könyveknél.
:)
Hm... ertem.
Nekem fontos az, ahogyan bontakozik ki a tortenet, s nem feltetlenul, hogy happy-end vagy nem.
De a meglepetesek fontosak nekem.
Mondjuk, nem olvastam Danielle Steel-t...
Én főleg azért szeretem először a könyvek végét elolvasni, mert utána mindig mosolyoghatok magamban kárörvendően, hogy ez a főhős detektiv még mindig nem tudja, ki is a gyilkos...és ilyenkor az ember okosabbnak érzi magát, mint Sherlock Holmes. Kell egy kis ilyen érzés az embernek, mert főleg itt ebben az országban, az ember folyton hülyének érzi magát.
:))))))))))))))))
Jaj, Levi!
Ezt komolyan mondod? :D
Post a Comment