Szeretem ezt a

sulit...Úgy van, hogy a városka általános iskolája szét van osztva. Az első és másodikosok járnak egyik helyre, a harmadik-negyedikesek egy másikra, és így tovább. Minden osztályból négy darab van, tehát a mi iskolánkba jár 8 osztálynyi elsős és másodikos. Sára osztályában van egy Down-szindrómás kislány, aki azon kivül, hogy renkivül aranyos, ugyanúgy részt vesz az órákon, de állandóan mellette van egy fejlesztő pedagógus-féle hölgy, szinte, mintha az árnyéka lenne. Gondolom, vigyáz rá, és magyaráz neki. És ma mondták nekem, legalábbis úgy értettem, hogy a mi lányaink is kaptak egy "saját" tanárnőt, aki nem tudom már, hogy heti vagy napi két órában tanítja nekik a nyelvet. Szerintem napi két óráról volt szó, de az én tökéletes nyelvtudásommal nem lehetek biztos benne...Mesélték is a kicsik, hogy jött egy kedves néni, aki oly módon tanította nekik a szavakat, hogy például hintázni mentek, és akkor a hinta szót tanulták, meg ilyenek. Nagyon élvezték. És végre Anna is mosolygott. Állítólag van már barátja, de náluk a barát jelentheti akár azt is, hogy valaki rájuk mosolygott. :)
Amúgy erről az iskoláról van szó, és ma láttam egy mókust az udvarán...