egy játszóteret megkeresni, ami három faluval odébb van egy tó partján. Meg is találtuk, csak aztán mégse maradtunk ott ( valami strand területén volt, és nem találtunk nyitva egy bejáratot sem), hanem elmentünk az erdőbe sétálni. Itt nagyon sok a fenyőerdő. Például Erdélyben fel kell menni egy bizonyos magasságig, hogy fenyőerdőben túrázhasson az ember, itt meg tele vannak a dombok fenyőkkel. Nemhiába láttam én olyan matricát a szomszéd autóján, hogy "Türingia, Németország zöld szíve".
Szóval mentünk, mendegéltünk. Közben meg a gyerekek lelkesen bóklásztak a fák között, ágakat gyűjtöttek házépítéshez, Enikő a madaraknak épített hajlékot, és közben arra gondoltunk, mennyivel természetesebb játszóhely az erdő a maga egyszerűségében, mint akármilyen színesen kialakított játszótér. Hoztunk haza mindenféle botokat, leveleket, tobozokat, ilyesmit, és arra gondoltam, most már tényleg ki fogok jelölni helyet egy úgynevezett évszakasztalnak, hogy legyen hova kiállítani a hazahurcolt kis kincseket.
1 comment:
nahát, évszakasztal:). Még nem is hallottam ilyesmiről,de jó ötletnek tűnik:)
Post a Comment