vasárnapja, hogy elmentünk egy gyülibe Weimarba, lelki életünket ápolandó...Két istentisztelet van egymás után, és ma esett le, hogy a korábbi az inkább családosoknak szól, a második pedig azoknak, akik elalusszák reggel az időt, vagy nem tudom... Mi már mindkét variánst kipróbáltuk, ma például a későbbire értünk el, és olyan jó kis zenei kíséret volt, hogy valami győőőőnyörűség...Dobok, meg gitárok, meg hangerő is hozzá:)...nem nagymamáknak való, na. Pedig, jut eszembe, pont , hogy láttam egy nagyon szép idős hölgyet. Eddig még nem jutott eszembe egyazon személyre vonatkozóan, egyazon időben ez a két jelző.
4 comments:
es az enekekkel jol lehet gyakorolni a nyelvet:) jo kis hangulatosnak nez ki
Az előbbiből kifelejtettem... az egyik házinénimnek volt egy mondása: rossz gyerek nincs, ugyanúgy ahogy szép öregasszony sem létezik. Én azért úgy gondolom, hogy mindkettőből akad néhány ritka példány. Ezek szerint a másodikra te is láttál példát:)
Az utolso enek nem igy hangzik :
h h g c' h a h
h c' d' d' h d' c' h h a
a h c' c' c' c' h a h a g
h h g c' h a g.
?
(bocs, a z idotartamokat most nem irom be)
Mert ha igen, akkor enekeltem magyarul is. Meg lehet te is.
S miert volt az egyiken angol "felirat" is ?
Józsi, Józsi, nekem aztán írhatod ezeket a hangzásokat...:) De amúgy igen, ismerős volt.
Az angolság abból ered, hogy valami nagyon fiatalos csapat énekelt, tudod, dobok meg minden, és úgy látszik, itt is szeretnek angolul énekelni a fiatalok.
Post a Comment