Ezer bocsánat, hogy

állandóan a suliról írok, de hát napi négy vagy öt órában arrafelé járnak amúgy is a gondolataim, és sok újat látok itt. Említettem nemrég a Sára osztályában levő Down szindrómás kislányt...Ma megfigyeltem, hogy bánnak vele a többiek. Hát valami nagyon szépen. Mikor megérkeztünk, odajött hozzánk, pontosabban Enikőhöz, kezett fogott vele és azt mondta neki: "Halo, Sára!" A többiek odajöttek, és nagyon kedvesen odafordították Sárához, hogy hát ő lenne az igazi Sára. :) Akkor vele is kezet fogott, és köszönt neki, sőt felvette a földről a táskáját és becipelte azt az osztályterembe. Közben a többiek körülvették őt is, minket is, mintha éreznék, hogy valamilyen szempontból hátrányos helyzetűek vagyunk, merthogy azok is vagyunk, és nem kiközösíteni, hanem annál jobban bevonni kell minket. Na, hát itt próbálom lenyelni a meghatódottságomat...