A hölgy,

akitől béreljük a lakást, pont fölöttünk lakik. (Szerencsére, hogy nem alattunk, ezt bizonyos okok miatt mondom, amelyekről kisgyerekes szülőknek azért lehet némi elképzelésük...) A múltkor becsöngetett, mert akart adni még egy kulcsot a lakáshoz, és ahhoz írt egy komplett szerződést, amit alá kellett írni. Így megy ez : egy plusz kulcs, egy plusz szerződés. Akkor ajánlotta, hogy hétfőnként vigyük el a gyerekeket egy általa tartott lány-fociedzésre. Ilyen ajánlatot az ember nem utasít el, főleg ha idegen, és nincsenek ismerősei, mert azért jó lenne, ha lennének. Ma el is vittem őket, el is késtünk kicsit, de csodák csodája!, megtaláltam a Sportplatz-ot. Végül is csak Sára vett részt az edzésen, mert Enikő eldöntötte, hogy ő aztán nem akar focizni, Anna pedig egyelőre tartózkodó álláspontot vett fel. Tehát mi az autóból néztük végig a dolgokat. A végén tökéletes nyelvtudásom segítségével megérdeklődtem, hogy jöhet-e Sára máskor is (mert láttam az orra hegyén, hogy mennyire élvezte az ugrabugrát), és hogy mennyibe kerül, meg ilyenek. Remélem, jövő hétfőre Annának is megjön a kedve a focizáshoz, mert...hm, fogalmam nincs, kitől örökölhette, de eléggé kényelmeske, és nem ártana, ha kevésbé lenne az. Szerintem.