Friday, February 6, 2009

Már itthon

vagyunk néhány órája, és mindent rendben találtunk...egyedül Anna esett le egyszer az íróasztalról, de amúgy állítólag rendkívül ügyes volt mindenki. Sára levitte a szemetet, felhozta a postát, beszélt a hozzánk becsengetőkkel, felseperte a konyhát, teát főzött - szóval nagyon büszke vagyok rá.
Prága csodaszép volt, így második megnézésre is. Kicsit későn értünk oda tegnap, aztán elég sok időt eltöltöttünk szálláskereséssel (remélem, legközelebb eléggé bölcs leszek ahhoz, hogy ne kérdezzem meg :"miért nem foglaltál előre szobát?":). Szeretem nagyon ezt az immár négy-öt éve létező hagyományunkat, hogy minden télen elmegyünk ketten két napra valahova. És tényleg úgy az igazi, hogy hagyjuk spontánul alakulni a dolgokat, bár én az ilyesmit csak utólag szoktam szeretni.
Rengeteget fényképeztem, bár talán annyit tényleg nem, mint a mindent elárasztó japán turisták...a híres épületeket meg lehet nézni bármelyik albumban, én most csak ezt az egyet teszem fel...Ez az úgynevezett Arany Utcácskában készült, ahol pirinyó kis házak vannak sorban, mindegyik házban egy pirinyó kis bolt, melyeknek ilyen aprócska kis kirakataik vannak.



Ez a kedvencem...valami gyönyörűséges kézimunkákat és alkotásokat árult odabenn egy hófehér hajú nénike. Az a horgolt fehér virág nagyon tetszett, de az ára miatt, na meg inspiráció okán, inkább csak fényképen örökítettem meg... :)

7 comments:

Betti said...

:)
Hiányoztál. Örülök, hogy jól telt.

Szera said...

Nagyon bájos ez az ablak! Az inspiráció a legjobb, én Rovinjban éreztem ugyanezt, ilyenkor az ember szárnyakat kap. Valósíts meg sok-sok tervet...

Anonymous said...

Ez a baj a legekkel.: ),Mindenki azokat akarja.
Prágát ezért nem is igazán szeretem. Lépni sem lehet a turistáktól, nemhogy csendben nézelődni.
Érdemes hajnalban nekiindulni, bár az ádáz japán turisták sem alszanak délig.
Egyébként nagyon erős a yen, többen utaznak mint valaha, sok kis japánra lehet számitani mostanában a szigeteken kivül is.
Azért én is irigyeltelek akár szép akár nem...nekünk nagyon régóta nincs módunk kettesben elmenni bárhová.
No majd ha a gyerekek megnőttek, veszünk kis japán kamerát, és megyünk mi is : )

márta said...

Köszi, Szera, igyekszem majd...:)

Anikó, én képtelen vagyok hajnalban felkelni, ha nem muszáj. Meg amúgy is, addig vacakoltunk a szálláskereséssel, hogy késő délután indultunk csak el barangolni, és lassan kiürültek a Várban az utcák, így nyugodtan és csendben nézelődhettünk. Másnak délelőtt is visszamentünk, de akkor tényleg rengetegen voltak. (S micsoda elképesztő színű kameráik vannak a japánoknak! :))

Monika said...

Jaj,de szépséges.,mesebeli!!!!!1x nekem is el kéne mennem a férjemmel,állítólag lesz ilyen.Ilyen aprócska utcácska,hófehér hajú nénivel:a kedvencem!!!!!Remélem én is ilyenné öregszem meg,aztán jöhettek a boltomba.:)

Anonymous said...

Welcome home!
:)

Lollypopka a közel-keleten said...

Marti, tudnal tippet adni, hogy hol érdemes prage fele megszallni? Azaz: ti hol aludtatok? :o)))