Wednesday, February 11, 2009

Megmondom

őszintén, nem sok inspirációm van mostanában blogot írni. Mert az, hogy felrakok időnként egy-egy sapkát, az szerintem...illetve hát az is valami. Pedig nagyon vidáman vagyunk ám. Ezen a héten még itt vannak Tibi szülei. Bármit csinálnak, megkérdik, hogy nem zavarnak-e vele...:), pedig engem csak az zavar, ha valaki megkérdi, nem zavar-e. Soha nem válaszolnék "igen"-nel egy ilyen kérdésre.

Sára kapott egy könyvet karácsonyra a tanítónénijétől - minden gyerek kapott egyet - és most derült ki, hogy azt el kellene olvasni hétfőig, és kis összefoglalót írni belőle. Egy csomót zokogott emiatt tegnap. De nem azért, hogy netalán nem leszünk készen hétfőig (nem leszünk), hanem mert hogy annyira nincs kedve németül detektívtörténeteket olvasni, meg hogy az fiúknak való. Úgy egyáltalán, zokoghatnékja volt, és ezt én megértem, nekem is szokott lenni akár minden ok nélkül is. Aztán nekiálltunk az első résznek, úgy, hogy ő olvasta - én fordítottam. Nos, ideje lenne talán hajat festetnem, szerintem annyit őszültem ezalatt. Egyrészt direkt rém helytelenül olvasott, másrészt annyira nincs érzéke a detektívtörténetek átlátásához, hogy az elképeszt. Például. Adott a rendőr, a rendőr kollégája, a lovak, és a lótolvaj. A rendőrkolléga a kritikus pillanatban eltüsszenti magát. A történet szerint "ez legalább a lovak számára szerencsés". Mikor megkérdeztem tőle, hogy szerinte miért - akkor fogalma se volt. Jöhetnek a kövek, de megkérdeztem tőle, hogy lehet ilyen buta...Ő meg csak nevetgélt.
Közben Annának három sornyi házifeladata volt, de azt órákig csinálta, és millió hibát halmozott fel benne. Persze túlzok, de akkor is.

Estére olyan vagyok ilyenkor, mint egy felmosórongy. Szellemileg-agyilag fáradok le. De nem azért mondom, mert ezek nagyon vidám évek...S így visszagondolva, ez a lovas detektívtörténet önmagában is elég csacsiság, nem is lehet rá másképp reagálni. (Ma következik a második rész, szóljon, ha valakit érdekel a folytatás.)

13 comments:

iri said...

A detektiv konyv leirasa egyeltalan nem erdekel ,de ahogy te leirod az annal inkabb.Varom

iri said...

Vagyis ahogy errol irsz

Monika said...

Engem érdekel a folytatás!!
Szegény lányka!Azért lehetett volna neki valami lányosat találni,mármint könyvben..
Bár...én kislánykoromban faltam a detektívkönyveket és az indiánosakat...Két bátyám van...Igaz,én minden könyvet faltam!:)

Nelly said...

Emlékszem, amikor magyarországra költöztünk, nekem sem volt könnyű beilleszkedni az ottani iskolába, pedig már 16 éves voltam és a szilágyságba is magyarul tanultam. Öcsém 11 éves volt és neki még nehezebb volt a beilleszkedés - amiről otthon nem beszélt sosem, s mégis kiderült, hogy osztálytársai kiközösítik. Remélhetőleg a kisebb osztályokban nincs ilyen!

Sok erőt, türelmet a gyerekeidhez - idő kérdése és ők is belefognak jönni a helyes német nyelv használatba! Sok német mesét nézzenek :)
Ja és az őszülést tartogassad későbbi évekre!

Anonymous said...

ezt nagy élvezettel olvastam!Engem is érdekel a folytatás.Mi is a könyv cime?Sok türelmet neked!

BKata said...

Ciki, nem ciki, de ezt a tüsszentős sztorit nem értem én se, pedig háromszor is elolvastam, amit leírtál. (Azt hittem jó vagyok krimikben, imádom Agatha Christie-t, sokat is olvastam...)

márta said...

Szóval. :) Van a rendőr, és van a kollégája, aki elalszik, miközben lesik a lovakat, merthogy el akarják fogni a lótolvajt. És akkor jön a lótolvaj, a rendőr felrázza a kollégát, aki eltüsszenti magát, és így elmenekül a lótolvaj, és a lovak nem lesznek ellopva, igaz, a lótolvaj sem elfogva. Érted. :)

Betti said...

"Estére olyan vagyok ilyenkor, mint egy felmosórongy. Szellemileg-agyilag fáradok le. De nem azért mondom, mert ezek nagyon vidám évek..."

de jó, hogy leírtad, néha én is így érzek. Sok erőt neked! :)

márta said...

Ja, Marika, az a címe, hogy "Kugelblitz in London" (Ursel Scheffler). Szóval lesz még valami Londonnal is.

BKata said...

Köszi, értem:-) Várom a folytatást!

Józsi said...

Biztos, hogy nem csak annyit forditottal Saranak is, mint amennyit a blogra irtal? Mert akkor nem csoda, hogy nem ertette :)

márta said...

Nem, pontosan az bosszantott, hogy egy csomó időt rászántunk, hogy szóról szóra lefordítsuk...Jó, tényleg nem kellett volna butának nevezzem. Mondjuk, jól kinevetett...

amilgade said...

Én már most érzem azt amit Te! :-(
Ha a tanítónéni megkérdezte volna, ki milyen típusú regényt szeret, talán könnyebben olvasnák a gyerekek!