Thursday, January 14, 2010

Attól tartok,

még sokat kell várni, míg nem lesznek ennyire fénytelenek a napok. Addig is örülök a narancssárga virágomnak és úgy egyáltalán mindennek, ami színes és narancssárga is ráadásul. És akkor most két ígéretemnek is eleget teszek. Megírok egy igazi csupafontos levelet és mégiscsak megfogadok egyet s mást erre az évre, csak nem itt nyilvánosan, hanem jól elrejtve az ugyancsak csupafontos báránykás füzetben.


10 comments:

Monika said...

Ne is mondd!!!!Még a hideg,de napsütéses napok is jobbak ennél a szürke nappaltól.Én is szenvedek tőle,a lányom is....:( Gyújtok is gyorsan mécsest itt a múzeumi szobámban,mert fel vagyok ám szerelkezve!!!!
Sajnos itt az is rossz,hogy nagyon megromlott a kollegák közötti kapcsolat,szinte mindenki ellensége,illetve riválisa egymásnak.:( Utálom....
Na!Most jól megvígasztaltalak....
Narancssárga teamécsest kaptam a barátnőmtől nemrégen és berakta a tartókba..)

Józsi said...

A címzett már látom megvan... gondolom, túloldalt is értesülni fogunk, mikor a maga fizikai valójában megérkezik :)

penzesbea said...

De jo latni,hogy milyen a kezírasod!:) Szeretem az ilyen fajta fuzetecskeket kulonben en is...Van egy amibe sajat gondolatokat irok, van egy amibe kimasolom a leggyonyorubb idezeteket az olvasott regenyekbol, versekbol es van egy amibe informativ jellegu dolgok kerulnek az olvasott konyvekbol (ez lehet akarmi):)ugyanis JEGYZETELEK haha:)
....

Magdalena said...

Nagyon jópofák ezek a kis színes mécsvirágok!
Én tavaly nyáron narancssárgára festettem a dolgozószobámat. Először vad ötletnek tűnt, de nagyon jó lett, imádom!

Jade said...

Szeretettel meghivlak narancs szinu nappalinkban egy - mondjuk - narancsteara!

Jade said...

helyesbites: nappalinkba

márta said...

:)
Minden hozzászólást külön köszönök.

Bea, ne is mondd. Kismillió füzetem van, de kis papírdarabok is mindenfelé, meg van egy olyan füzetem is (ebbe írok a legtöbbet), amibe a német szavakat, kifejezéseket írom le - például ha olvasok valamit, vagy hallok valamit a rádióban - de soha semmit nem olvasok vissza, csak leírom. És még van a blog is, de ide tényleg egy nagyon pici szelete kerül az életemnek.

Nyárády Károly said...

:-)))

aliz2 said...

itt nálad, igenis sok fény van... (ahogy végignéztem a képeidet...:)

márta said...

:)