Aztán, ahogy tettem-vettem, mosogattam, rádiót hallgattam halkan, fültanúja lettem a műsorvezető abbahagyhatatlan nevetőgörcsének és ugyan nem lennék helyében a következő szerkesztői megbeszélésen, de egészen jó kedvem lett tőle és akkor mégiscsak elhatároztam, nem ragaszkodom hozzá, hogy újfent egész nap szerencsétlenül érezzem magam.
Elkészítettem az én reggelimet is, szépen egy tálcára elrendezve, mintha másnak készíteném. S miközben megettem, nézegettem a vadonatúj Gudrun Sjödén tavaszi katalógust, végül is nézegetni szabad ugye. Bárcsak lennék elég bátor (és lenne elég pénzem ) ilyen színes ruhákat hordani.
Aztán tortát sütöttem, csak úgy, az életet megünnepelendő. Nagyon tejszíneset, nagyon csokisat és mint mindig, kissé kelekótyán kinézőt.
Pont úgy van, ahogy Rosa mama is megmondta.
" Rosa mama azt mondta, az élet lehet szép, de azt még nem találták fel, és addig is élni kell."
Emil Ajar: Előttem az élet
6 comments:
Mi van ebben a tortában, ami "kelekótya"? Szerintem nagyon is guszta és elismerésre méltó, hogy csak úgy, az életet megünnepelendő sütöttél.:)))
Na akkor nem vagyok egyedül, mert nekem is elegem van már a télből.
Hú, de megkívántam azt a tortát! Küldenél egy szeletet?:)))
Ez a torta már ránézésre is több, mint finom! :)
jajj, az a torta, hogy megennem, no nem baj mert jovoheten vakaciom van, es kihasznalom, nem csak tanulok es takaritok, de sutok fozok is... :) Nekem amugy tetszik a rtortad, Csongi meg kulonosen a nem tul szimetrikusan, nem tokeletesnek kinezo tortakat kedveli
Ezt az otletet en is atveszem:mar olyan regen vagyom h engem is valaki kiszolgaljon, s nezd milyen szepen tudnam en is onmagam talcan kenyeztetni!Kosz.
Post a Comment