Ahányszor

megnéztem a Shall we dance?- t, annyiszor csodálkoztam rajta, hogy lehet az,hogy valaki már nem vágyik semmire...Gondolok itt arra, mikor a Mrs. Főhős nem tudott már mit venni a Mr. Főhős szülinapjára, mert annak már mindene megvolt. Nekem csak jó egy hónap múlva lesz a szülinapom, de ha nem mostanában lenne, akkor is nagyon szeretnék egy új fényképezőgépet (mármint nem feltétlenül vadiújat, csak másat, mint ami most van). Egy tükörreflexeset, és olyat, amivel minimum 4-5 megapixeles képeket lehet készíteni. Igen... tudom, hogy nem vagyok szerény.
Amúgy sok érdekes dolog van. Dolgok, amik megnyugtatnak abban a hitemben, hogy a világ minden káoszos felszín ellenére mélyen rendezett és kigondolt. Például. Van ez az állandóan emlegetett fotós harmadolási-arany- szabály ( Rule of Thirds and the Golden Mean). Szóljon, ha valaki tudja a rendes magyar kifejezést. Ez azt jelenti, hogy ha valaki normálisan akarja megkomponálni a fényképeit, az először is fel kell ossza képzeletben a képtéglalapot kilenc részre, úgy hogy két függőleges és két vízszintes vonalat húzunk, mindegyiket a téglalap harmadánál. Aztán pedig a kép fő témáját a vonalak alkotta négy metszéspont valamelyikéhez kell tenni. Sok más íratlan szabály van, de ez a legelterjedtebb.
Hogy miért pont ez? Hát természetesen a Phi miatt.:)
A Phi az olyasmi, mit a Pi, csak éppen hogy nem 3.14 az értéke, hanem kb. 1.61. Ez utóbbit Fibonacci találta fel, úgy, hogy véletlenül felírt egy olyan számsort vagymit a következőképpen: 0+1=1, 1+1=2, 1+2=3, 2+3=5, 3+5=8 , 5+8=13 stb., a végtelenségig. Aztán arányosította az így kapott számszomszédokat, úgy, hogy a nagyobbikat osztotta a kisebbel, és azt vette észre hogy az első két-három arány kivételével mindegyik kb. 1.61 lesz.



Állítólag ez a diagramm pont ezt mutatja be. Ezek a négyzetek egy nagy téglalapot formálnak, és az egymáshoz való arányuk az 1,16.
Azt is felfedezték, hogy ez a spirálféleség mindenütt megtalálható a természetben, akár egy kagyló vonalában, akár a virágok szirmainak számában. Ugyanis állítólag a legtöbb virágnak 3,5,8,13 stb. szirma van, én ugyan meg nem számoltam, tehát pontosan a Fibonacci számsor értékeinek megfelelően. Az emberi arcot is studírozták ilyen szempontból, mindenféle arányokat számígáltak, és az 1,61 minduntalan előjött.
Szóval, száz szónak is egy a vége: szegény Fibonacci szerintem álmában sem gondolta, hogy ez lesz a vége a számsorának, de tény, hogy ez a helyzet, és az emberi szem és agy úgy általában úgy működik, hogy szépnek, arányosnak találja azokat a képeket, dolgokat, amelyek megfelelnek ennek a láthatatlan szabálynak.
(Mindezt itt olvastam, és roppant érdekesnek találtam.)