Szemhunyorgatva álltunk és néztük a havat, a macskát s a nyulat.
Majd karácsonyi égősort aggattunk az udvar közepén álló, hét méteres fenyőfára.
( Úgy, hogy két négyméteres létrából eszkábáltunk egy minden irányba imbolygó kétágú létrát, amit én egy hosszú kötél húzásával-engedésével megpróbáltam épp csak annyira egyensúlyban tartani, hogy el ne dőljön, míg gyermekeim apja a tetejéről nyújtózkodva fel nem díszíti a fa embermagasságon felüli ágait. Nem, szerencsére nem látta senki.)
Egyébként a fenyőfák úgy szépek, ahogy vannak.
Csak nekünk, esendő embereknek van szükségünk rá, hogy kis fényeket gyújtsunk a sötétben.
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsoltárok könyve 119:105)
6 comments:
hát valami hihetetlen bájos a nyuszi a hóban. Káprázatosabb díszítés nincs is mint a hóesés és a csillogó hókristályok.
Számomra fantasztikus erővel bírt az utolsó pár sor! Köszönöm!!
nem is tudom, a facebookon olvassam a bejegyzéseidet, vagy itt, duplát látok:)
Gyonyoru kep!Varom a kepet a farol is!Kar , hogy azt az ingo letrat nem orokitetted meg!
De hát akkor felborult volna a létra! :)
Katalin, hogy a facebook-on mi zajlik, azt én nem tudhatom, ott már jó ideje nem vagyok...
Esett ma reggelre végre a hó. Első utunk az erdőbe vezetett, hogy a friss hóban lássuk a fenyőket, és tényleg így szépek.
Nyuszi a hóval versenyt játszik fehérségben.
Nincs nyertes és vesztes!:-)
Post a Comment