"Egy tökéletes szépségű embert szeretnék ábrázolni" - írta az "A félkegyelmű" című regényéről Dosztojevszkij, s néhány órányi hajnali olvasás után - mikor úgy érzem, nem baj, ha fáradt leszek egész nap, lehetetlen épp most letennem a könyvet és teljesen lehetetlen, míg be nem fejezem, elkezdeni a napot -, arra gondoltam az utolsó szó után, ha létezik tökéletes szépség, akkor csakis ilyen, a többség által nem elfogadott, meg nem értett, földöntúli értelemben, ami kicsit érthetőbbé teszi, miért érzi magát néha az ember olyan magányosnak a világban. A történet vége - 19. századi orosz irodalomról van szó, tele mélységes, túláradó érzelmekkel! - tragikus. Mégis: szép. Abban a többség által nem elfogadott, földöntúli értelemben, ahogy egy tiszta, becsületes, jólelkű, mindenkinek mindent megbocsájtó ember jelleme is szép, aki képtelen beilleszkedni egy képmutatástól és önzéstől áthatott társadalomba.
Odakint sűrű köd fedi a januári tájat. Vizet forralok a teához, kicsit még rendezek a rózsacsokron, amit tegnap vettem magamnak. Most már elkezdődhet a nap.
9 comments:
Annyira csodálatos az az Angyal! Már akkor tetszett, mikor először írtál róla. Jó, hogy hazavitted!♥️
Vétek lett volna ott hagyni, nagyon szép.
🤍
❤️
Kedves Márta,köszönöm hogy írtál erről a könyvről,mert nálam is várólistán van,de bárkitől érdeklődtem,mindenhonnan azt kaptam,hogy nagyon nehéz olvasmány,ezért féltem belekezdeni.Te már ki is olvastad? S ráadásul németül? Csodállak érte,nagyon.És köszönöm.
Az angyalka is csodálatos,nem gondoltam hogy fából van,annyira finoman van faragva......Köszönöm,hogy megmutattad.
Igazad van, nem fából van, az üvegen át leginkább fához hasonlított...de nem tudnám megmondani az anyagot. Az tetszik benne a legjobban, hogy az angyal kívül hordja a szívét.
A könyvet tegnap reggel fejeztem be, és igen, nehéz, tragikus olvasmány, és nagyon megérintett.
Köszönöm válaszod!
Az angyalról egy kis versrészlet jutott eszembe... Kezemben tartom aszívedet. Melegedik, melegedik. Klári B.
Post a Comment