Véget ért a nyár, véget a száz napos kihívás. A világjáró füzet is majdnem betelt.
Ma volt az első reggel, mikor az ablakon kitekintve vékony réteg dér látványa fogadott. Az ablakpárkányon összegyűjtögetett kincsek: néhány szem fényes gesztenye, kis tálkában dió, néhány száraz falevél. Szép lesz az ősz.
Este énekkari próba. Már elkezdtük gyakorolni a karácsonyi énekeket, s míg az összes többi nap a jelenben élek, szerda esténként fél héttől nyolcig meg-megcsap a még távoli advent előszele. Talán idén, néhány év kihagyás után énekelhetünk majd a hideg templomban, kicsit vacogva, ahogy szoktuk, több rétegnyi pulóverben. Vagy talán majd a bevásárló központban? A mozgólépcső mellett felállított, mindig ugyanazokkal az aranyló gömbökkel és masnikkal feldíszített nagy karácsonyfa előtt? Mindkettő csodálatos lenne.
Most visszatérek itt a szokásos, ritkább jelentkezéshez. Szívből köszönöm a biztatást, a jó szót, a nagyvonalúságot. Széppé tettétek vele a nyaramat.
11 comments:
Hadd köszönjem meg így ismeretlenül is a sok jó írást ,gondolatot. Nagyon sok bátoritást adtak nekem. Isten áldása legyen rajtad és családodon! 🙏
Köszönöm a bejegyzéseidet. Te is széppé tetted többünk nyarát. Nehéz lesz a szívmelengető napi bejegyzéseid nélkül...
Köszönöm. Jó volt 100 reggelen veled kávéznom.
Emberszeretet... Liebeserklaerung Mensch... Egy nyárnyi, évtizednyi és több. Legyenek a szüneteid, a csendjeid áldottak, feltöltőek. Zenész vagyok, méghozzá karnagy is... Szünet nélkül nincs zene. Így nem bánom, sőt örvendek a hangok közti térnek, létnek. Köszönöm a 100ajándékot. És gondolok Rád minden csütörtökön fél nyolc előtt egy perccel. Azt Neked és a Te örömödnek ajánlom föl. Aztán kórus :)
Kedves Márta! Köszönöm a csodás fotókat,a szép gondolatokat. Nagyon szerettem olvasni az írásaidat nap,mint nap.
Köszönöm ezt a különleges 100 napot!
Legyenek csendes,teázós,bekucorgós,készülődős őszi napjaid!
Szeretettel ölellek: Anikó
Köszönöm. A pici mindennapi biztos szépséget, a pillanatnyi megpihenést - megszusszanást. A tartalmat a rohanó, érthetetlenné váló világban.
Ismeretlenül de hálás szeretettel, Éva, Zilah.
:) Elcsodálkoztam, hogy 100 nap eltelt...
Köszönöm a soraidat, a gondolatokat.
Mi is ugyanilyen szeretettel ölelünk.
Drága Márta, köszönöm a 100 napot. Mondatok, gondolatok megérintettek, melyeket viszek tovább magammal. Mert olyan szépen megragadnak, kifejeznek fontos, gyönyörű dolgokat, igazságokat. Vagy egyszerűen csak simogatják lelkemet a beszámolóid, szavaid, kedves képeid. Köszönöm :) Hédi
Feldmár Andrástól olvastam épp az előbb, hogy "És most gondoljatok arra, hogy mostanáig ti is megírtátok a könyveteket. Ki akarja elolvasni? Ki kíváncsi arra, hogy mi a következő oldal? Úgy éled az életedet, hogy nem lehet letenni a könyved? Nem rossz ötlet azt gondolni, hogy mindannyian írók vagyunk, és mi írjuk a saját könyvünket, és az életünk az a könyv, amit írunk. Mert szerintem így van." szerintem is, ...hozzáteszem, nem mindenki tudja úgy elmesélni másoknak, hogy az "letehetetlen" könyv legyen. A te posztjaid olyanok voltak, hogy szinte sürgettem volna a következő oldalt, alig vártam, hogy olvashassam...kíváncsi voltam, és még valami ...az , hogy mondataiddal beszélgetést, továbbgondolást indítottál, így kicsit része lehettem az élet-könyvednek itt, így...
Nehéz lesz visszaszokni, hogy nincs "napi adag", annyira jó volt...
és, ha ez a 8-10 "olvasód", aki most idekommentel a végén (bár közben lehet egyszer sem) mégis azt érzem, mind itt voltak, VOLTUNK veled a 100 nap során folyamatosan, és ez olyan jó kis összetartozunk-érzést ad, ...mi vagyunk a 100-asok :)))) (mint F.Backman: mivagyunkamedvék" :))))))
köszönöm, hogy összetartottál bennünket :))))))
https://bookfestival.hu/programfuzet
Köszönöm ,hogy száz napon át megörvendeztetél ! Minden reggel izgatottan vártam a bejegyzésedet veled utazhattam uj élményekkel gazdagodva !Köszönöm !!
Post a Comment