A lehetetlennel próbálkozom: lassan haladni egy gyors világban.
Egész nap a laptop előtt ülni, s alapos, minden részletre kiterjedő munkát végezni, határidőre.
Végigkísérni, messziről, lélekben, egy szeretett személy lassú haldoklását. Nem sürgetni. Egyszerre sírni és nevetni. Teret engedni az emberi érzéseknek. William Blake írja, hogy a nagy bánat nevetésbe csordul, a túlcsorduló öröm pedig könnyezik. *
Éjfél körül, mikor még annyi elmaradt tennivaló lenne, egyetlen dolgot kiválasztani. A konyha rendbetevését. Majd nyugovóra térni.
Két dologra figyelek: hogy mindig legyen idő egy akármilyen rövid, akár szavak nélküli imára. Figyelek a saját szívem ritmusára. Az emberi lélek csak akkor maradhat erős, ha nem halad gyorsabb tempóban, mint a saját szívverése. Még van egy, s akkor ez már három. Néha úgy érzem, egész nap nem is lélegeztem. A lehetetlennel próbálkozom: lassan, tisztán, mélyen ki-belélegezni egy érzésem szerint mind gyorsabb, sürgetőbb világban.
* "Excess of sorrow laughs. Excess of joy weeps." William Blake, "Proverbs of Hell"
2 comments:
nagyon nehéz
tényleg nagyon nehéz
de meg kell próbálni, és tenni, óránként (percenként) DÖNTENI, hogy a legfontosabb mindenképp legyen elvégezve, vállalni a saját tempót (annak ellenére...annak ellenére, hogy nagyonnagyonnagyon sok minden meg sürgetne, leuralna
mindig megmutatod, hogy mégis lehetséges
Annyira megható szép irás ez a mai is! ❤
Post a Comment