Mielőtt elalszom, még felírom, minek örültem ma.
Örültem, hogy a hajnali órákban nagyszerűen haladtam a munkámmal. (Utána már nem annyira.)
Örültem a napok óta tartó csendes esőnek. Az esőköpenyemnek, a csizmámnak, a kötött kardigánnak. Ezekben vagyok leginkább önmagam.
Az erdőben elfogyasztott reggelinek. A forró teával teli termosznak.
Örültem, hogy még mindig örömöt találok a nekem tetsző dolgok fotózásában, feljegyzésében. Remélem, soha nem múlik el.
Egy fontos irat keresgélése során rátaláltam egy régi újságcikkre egy fotópályázatról, amit megnyertem. Emlékszem, mennyire örültem, hogy a díjátadón nem kellett nyilatkozni, beszédet mondani. (Még alig tudtam németül.)
Tele van a szívem örömmel és köszönettel az életemért, s hogy pont az apró, mellékesnek tűnő dolgok - fotózás, blogírás - vezettek el a leghihetetlenebb helyekre. Az akkori nyereményemet amúgy - egy koncertre szóló két jegy - nem tudtam beváltani. Egyszerűen fontosabbak voltak a gyerekek, s talán még vendégeink is voltak, éppen akkor. Már nem tudom. De emlékszem, mintha csak ma történt volna, a nyertes fotó elkészülésének pillanatára. Emlékszem a fényekre, s a különleges csendre, ami az igazán szép dolgok születésére jellemző.
Néha megadatik egy-egy rendkívüli lehetőség. Néha tudok élni vele. Néha nem.
De arra mindig képes vagyok, hogy késő este, bármilyen fáradtan, visszagondoljak az elmúlt napra és megköszönjem azt, hogy mennyi mindennek örülhettem.
6 comments:
Így szoktunk mi is, az örömökért hálát adva, este összegyűlni... Pedig már kinőttek nagyon a szárnyaink alól a "gyerekek" , de mégis igénylik is. Arra a díjra pedig emlékszem, itt is megemlítetted, majd visszagörgetek. Örvendtem Neked akkor, hogy elismerés, megérkezés ért az akkor még idegenebb másországban...Érted is köszönet, a mindennapi szépért, jóért.
jaj, drága Erzsébet, görgess ügyesen (ügyesebben, mint én, mert én nem találtam meg,
de lehet csak azért, annyira jó volt visszaolvasgatni régi posztjaidat Márta, percek óta nevetek egy 2008.dec.1. bejegyzés pici mondatodon: "Nagyon furán nézhetek ki, mert ma úgy jártam, hogy míg valami gyerekkönyveket nézegettem a boltban, mellém állt EGY VAGY HETVEN ÉVES NÉNIKE, és valami elképesztő szóbőséggel elkezdett arról értekezni velem, hogy milyen csodálatos, hogy most már vannak ilyen könyvek, bezzeg, mikor mi ( tehát ő meg én ) voltunk fiatalok, ilyesmiről még csak nem is hallottunk. Na ja...."
...mert
én most hetven vagyok (pár hónap híján), és biztos annyira szószátyár is, hogy a tekorodbeli döbbenten nénikéz le, ha nem érzem a korkülönbséget :)))))))))))))))))))))))))))))))
Engem most ez talált szíven, hisz most én elem ezeket az éveket :"Az akkori nyereményemet amúgy - egy koncertre szóló két jegy - nem tudtam beváltani. Egyszerűen fontosabbak voltak a gyerekek"
Köszönöm.
Külön örömlistát nem írok, csak hagyományos naplót már 25 éve, de jó érzés a nap végén átnézni, mi is volt, az biztos.
Szivesen megnézném azt a nyertes fotót......
szeretek itt ténferegni a blogodon, mindenféle régebbi fotókat, gondolatokat újranézni :))), és véletlen itt oldalt egy olyanra kattintottam, hogy ELMONDHATATLANDEAZÉRTMEGPRÓBÁLOM gyűjtőcímkével jelzett posztod, és annyira hasonló fotók, és ez olyan megnyugtatóan jó érzés volt
Post a Comment