Amikor különböző, az érdeklődésemnek, kíváncsiságomnak megfelelő úticélokat keresek, utólag általában kiderül, soha nem maga az út célja volt a legérdekesebb. Egy-egy koncert, kiállítás, különleges épület nem csak annyiban értékes, hogy kimozdít, de végső soron talán mégis ez a legfontosabb. Egyetlen igazi előadónak, írónak, látni- s hallgatnivalónak sem lehet öncélú a célja. Arra hivatott, hogy elindulásra késztessen, kívűl-belül.
A lányom visszautazott a tegnap s az volt a kívánsága, hogy előtte még nézzük meg a Walhalla-t. Megnéztük. De nem csak erre fogok emlékezni. Hanem a hosszú autóútra, s hogy közben megmutatta, milyen zeneszámokat hallgat mostanában. Emlékezni fogok a dinnyés-citromos limonádéra. Az egész gyönyörű napra Regensburgban, a vonat indulása előtt. Ahogy együtt néztük az embereket a téren, miközben kávét ittunk az esőben az ütött-kopott napernyő alatt. Ott, ahol a pincér folyton elfelejtkezett rólunk, de mindig nagyon bánta, s miközben végül felszolgálta, kilötyögtette kissé az egyik legfinomabb kávét, amit életünkben ittunk.
A skóciai út során egy rég látott barátnőm üzenetet írt az egyik fotómat látva, eszébe jutott, hogy évekkel ezelőtt ő is járt ott, s hogy az akkor még barátja - most már férje - elveszítette a telefonját, ezért vettek egy másikat, s hogy a hotelszobának, amelyben aludt, teljesen ferde volt a padlója. Mennyi kedves pillanat, mennyi felejthetetlen kaland, emlék, melyeknek végső soron, ha jól belegondolunk, nem sok közük van Skóciához.
De éppen emiatt nem kérdés számomra, hogy érdemes-e valahova elindulni.
Nem kérdés, hogy megéri-e a fáradságot, s ebben a mai világban - a benzinárak az egekben - megéri-e a ráfordított időt, pénzt.
Nem kérdés. Mert egyértelmű, hogy megéri.
4 comments:
Már 7 éve nem utaztam. Sok oka van, nyilván a 2 pici gyerek, meg anyagiak meg a világ egyetlen férje, aki kb a várost sem szereti elhagyni:-))
Szóval én köszönöm, hogy vele, általad is láthatom a világot, városokat, kávézókat. Tavaly, a 40 szülinapomra nagyon szerettem volna egy rég vágyott helyre utazni, hát akkor tombolt legjobban a covid. Na, majd az 50-en, hátha akkor már jönnek velem a fiúk :-)) Idén őszre titkos tervem volt a könyvbemutatódra utazni, az sem jön össze. Inkább nem tervezek ezentúl :-)))))
sok sok éve (évtizede?) ismerlek (és gyönyörködök a megújuló energiáidban), és NEM (csak) arról van szó, hogy általad én mit kapok, engem milyen hatások érnek, hogy mi van velem, hogy énénénén..., hanem csodálatos élmény azt látni, hogy te minden egyes posztodban ragyogsz, hogy amiről írsz, az nem csupán egymás után rakott betűk halmaza, hanem meg is éled, minden gondolatodon átfénylik valami más, valami TÖBB, amit közvetítesz. Minden egyes posztodban ott van egy egy mondat, ami MÁSabb, újabb, mint a többi és aktualitásában (is) értékes. Szeretném elmagyarázni (nem sikerül), hogy NEM általában csodállak, és nem címkézlek örökös szépcímkékkel, unalmas ismétlésekkel, hanem : minden egyes posztodat az "akkor és ott" friss szemmel nézek, és amiket írok az töredéke annak, amit abban a pillanatban arról épp gondolok (de nem az egész lényedről, hanem csak arról épp, arról a morzsánnyi icipici szeletedről, egyetlen - épp felszikrázó - szavadról)
de nem ezt akartam írni, csak egy megjegyzést: írtam az itt is feltüntetett gmnail-fiókodba, és örökösen visszapattan, hogy "A címzett postaládája megtelt, vagy túl sok levele érkezik" ezt még sosem tapasztaltam, és azt hittem az én fiókom van dugig, töröltem sok sok mindent, mire újabb értesítés jött, hogy nem fogadsz túlzsúfoltság miatt több levelet....lehetséges, hogy megtelt a postaládád? (lehet butaságot mondok, de megnéznéd a kedvünkért?)
Köszönöm, valóban megtelt és észre sem vettem, mint ahogy az sem tűnt fel, hogy nyolc napja nem kaptam emailt...köszönöm, hogy szóltál.:)
:D ♥
nincs mit
véletlenül vettem észre
(de most egy darabig nem merek arra írni:))))))
Post a Comment