Megjavítani valamit, ami javításra szorul, nem mindig lehetséges. De meg lehet próbálni. Lyukas zoknik, kopott ingek, szakadásnak induló ágyneműhuzatok várnak türelmesen, hogy felmérjem a helyzetet. Először a piros, kockás nadrágomat veszem szemügyre, amit úgy szeretek. Elől, a varrás mentén kezdett el foszlani, hosszában. A bal oldalon levő gombok közül is a kezemben maradt egy. Visszavarrom. A többi hármat megerősítem. A foszlást hosszasan nézem, ide-oda forgatom az anyagot. Nem adom fel. Kipróbálom, mennyit lehetne bevenni az ép anyagból ahhoz, hogy eltűnjön a szakadás, s elég bő is maradjon. Találok egy utat. Apró öltésekkel többször is végigvarrok a problémás területen.
Felveszem, egész nap viselem. Estére újból foszlásnak indul. Ugyanott tartok, ahol reggel. Talán ha foltot tennék rá? Kívülről és/vagy belülről? S ha utána sashiko öltésekkel megerősíteném az egészet?
Nem mindig lehetséges megjavítani valamit, ami javításra szorul.
De meg lehet próbálni.
Odafigyeléssel.
Stoppolással, foltozással, visszabontással.
Újrakezdve az egészet.
Fonal, tű és stoppológomba használatával.
Gondosan, türelmesen. Ugyanazzal a ragyogással, amit az élet más, feltűnőbb területeire tartogatunk. Ugyanazzal a módszerrel, mely az élet többi, fontosabb területein is érvényes: próbálkozni, utakat keresni, s amíg lehetséges, talán kicsit még utána is, újrakezdeni.
6 comments:
mennyit gondolkozok ezen én is, nagyon nehéz elhinni, hogy "nem mindig lehetséges megjavítani"...főleg, ha az a "javítanivaló" nem egy tárgy, hanem pl. én magam...
de "nem adom fel" tanulok sashiko-öltéseket, szép és bonyolult -ragyogó- megoldásokat, apróbb-nagyobb módszereket, és mindig újrakezdve, megpróbálom, ...mert fontosnak tartom...
és a szívünknek fontos dolgokat nem tudjuk veszni hagyni
Kedves Márta! A bejegyzésedet olvasva jutott eszembe, hogy már régóta vágyok egy stoppolófára. Nosza, írtam is egy "használdújra" csoportba, hogy hátha van valakinek régi örökségből, ami csak szomorkodik kihasználatlanul... Néhány üzenetváltás röppent, egy kedves ismeretlennel megbeszéltük, hogy egy mosolyomért cserébe még ma a kezembe nyomja a nála feleslegessé vált eszközt. Persze kap majd egy üvegcse lekvárt is a mosoly mellé. Kézimunkát tanítok. Megmutatom majd a gyerekeknek a használatát. És az öltések közötti csendben mesélek majd nekik a dolgok megjavításának fontosságáról. Csak azért írtam, hogy megmosolyogtassalak téged is, micsoda "lavina" tud elindulni egy mondatod kapcsán...
:)
:)))
hasznalhatnal specialis textil ragasztot, Fray check a neve angolul. :)
Oké! :)
Post a Comment