Ülünk a megterített asztal mellett, beszélgetünk. Arról, hogy egy közösségben minden embernek megvan a maga feladata. Senki sem felesleges. Mindenki pótolhatatlan. Talán én fogalmazom meg, de nem ez a fontos, mert vannak gondolatok, melyek csak a másokkal való eszmecserében születnek meg, egy hosszú, délbe nyúló reggeli végén, morzsák, összegyűrt szalvéták s üres kávéscsészék felett:
a legfontosabb emberi szolgálat a jelenlét szolgálata.
Nem a beszéd, a szónoklás vagy az írás szolgálata.
Nem az emberek vagy angyalok nyelvén való szólás szolgálata.
Nem a prófétálás, nem a hegyeket elmozdító hit, nem az adakozás, nem a végsőkig való odaadás szolgálata.
A legfontosabb szolgálat sokkal emberibb. Egyszerűbb. Sokkal kézzelfoghatóbb és - látszólag - jelentéktelenebb.
A legfontosabb ajándék: a jelenlét. Egyszerűen csak lenni akkor is tudok, ha ennyire fáradt vagyok, mint ma reggel. Akkor is, ha semmi nagyszerűvel nem szolgálhatok.
Itt vagyok. S ez elég. Olyan kevésnek tűnik. Nehéz elhinni, pedig igaz, hogy valóban ez a legtöbb, amit adhatok.
5 comments:
Igen,mikor kimondhatjuk:köszönöm,hogy vagy nekem!
Nagyon köszönöm Istennek és neked ezt a mai napi biztatást. Kérdések voltak bennem és választ kaptam.Nagyon köszönöm! Isten áldjon gazdagon! Egy ismeretlen aki sokat kap rajtad keresztül.
Mennyire szépen fogalmaztál ma is Márta! Annyira pontosan meglátod és megfogalmazod a lényeget. Egyszerűen gyönyörű írás! Hálás köszönetem. Üdvözlettel: Márta Budapestről
Jó, hogy jelen vagy az életemben.
Nagyon nagyon jó!!!! :) köszönöm. Hédi
Post a Comment