S én újból előveszem a világjáró koffert, mint darabka otthont, amit berendezhetek, kézipoggyász méretben. Színes és kockás, s telis-tele emlékekkel.
Fáradt vagyok. Bizonytalanság, kisebb-nagyobb problémák így, az utolsó pillanatban is, a holnap hajnalra tervezett indulás előtt közvetlenül.
Azért előkészítek mindent, ami rajtam múlik. Leginkább az örömöt, s az utazókedvet. Kis zacskóba instant kávét, teafiltert. Útlevél, pénz, szállásfoglalás az első két-három napra. Napló, könyvek. Szentírás, zsebkiadásban. S ruhák, hét napra. Néhány fekete póló, a zöld mintás ruhám, egy farmer szoknya, két nadrág, egy kardigán. Egy nagy sál. Esőköpeny.
Végül néhány szál levendula. Aki elindul, ne felejtsen el gyógyító, illatos kísérőkről gondoskodni az útra.
9 comments:
Jó utat, jó pihenést Márta! Jól fog esni a Tapetenwechsel.<3
Ez milyen aranyos, ez a levendulát teszek a kofferba! Én akkor szoktam, amikor elcsomagolom a böröndöt, hogy egy darabig nem lesz szükség rá. Nem mindig levendulát teszek, van, hogy valami finom illatos szappant.
Egyedül?Nem szomorú az?
Szerintem nem. Nagyon kell az, kellene mindenkinek.
Nem egyedül megyek ám, csak magamnak csomagolok. :)
Egyébként életemben először, így 45 évesen, idén tavasszal egyedül is elutaztam egy hosszabb hétvégére. Nagyon szép volt, és különleges. Egyáltalán nem szomorú.
Én pl. nagyon szeretek, mindig is szerettem egyedül moziba, színházba járni.
En szeretek egyedül lenni,de utazni meg sosem voltam egyedül,nem mernek:-( Felek teljesen depresszios lennek.Talan 2 napra:-)
Dw mitől lennél rosszkedvű? Mert beteg, depressziós azért nem hiszem.
Rosszkedvü,mert en szeretem megosztani az örömömet akikkel utazom.Depresszios akkor lennek ha több hetig kellene egyedül utaznom.Nyilvan nem kell,csak elgondolkoztam,hogy jo lenne e ez nekem.
Post a Comment