Saturday, August 20, 2022
Az elmaradt bejegyzés pótlása.
Ha tudnék, szeretnék futni, akkor, azt hiszem, csakis valami lassú, eseménytelen, hosszú távú változatban lenne esélyem. Ott, ahol ha egyik szakaszon nem ragyogtam, a másikon még bizonyíthatok. Ahol az egész út számít. Ahol nem az időt, gyorsaságot, eleganciát figyelik - ezek is mind fontosak - , hanem a megbízhatóságot, a kitartást. Természetesen nem csak a futásról beszélek, természetesen nem csak az abszolvált vagy elmaradt bejegyzésekről. Bár azt én sem tudom, honnantól számít valami az igazi életnek, mettől meddig számít csak felkészülésnek, vagy metaforának. Sokszor abban sem vagyok biztos, mi az, ami valóban számít. De a szívem mélyén azt hiszem, minden számít. Az út egészének szempontjából minden apró lépés és továbbindulás hallatlanul fontos.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
4 comments:
Nem tudom, ez most hogy is jutott eszembe, de emlékszem, olyan 5,6 éves korom körül fixa ideám volt, hogy én jelenleg nem is létezem, csak a 90 éves énem álmodja végig halála előtt az életét, és az zajlik épp. Az álom.
Épp a tegnap este szaladtam 16 kört a falunk focipályáján… ez majdnem 5 km-nek számít… nagyon nehezen veszem rá magam, hogy elinduljak szaladni… a legtöbbször a nagyfiam ösztönöz… az egyik legjobb érzés az, amikor túlléped a holtpontot… de még ennél is jobb amikor a “munka” végeztével hagyod magadból kiáramlani az izzadságot… igaz egy kicsit monotonnak tűnik, de higgyétek el, minden kör más és más, ha tudunk figyelni kellőképpen… és ez olyan csodálatos….
Piroska:)
Ez gyönyörű!!
Post a Comment