Németország, egy kis falu a bajor erdőben. Tizenöt-huszonöt km-es körzetben három olyan kisváros, ahol dolgozunk, templomba járunk vagy a hivatalos ügyeinket intézzük.
Az itt, ahol szeretek élni, lehetne bárhol.
Nem emlékszem még olyan, bármilyen átmeneti otthonra, ahol ne szerettem volna lakni.
Szeretek itt ébredni. Hallani, ahogy a szomszédok sorban felhúzzák a redőnyöket. Azt is tudom, ki kezdi és hány órakor. Szeretem a szemben lakó szomszéd jókedvét. A múltkor olyan erővel kezdett el énekelni, ahogy kilépett a házból, hogy majdnem kiejtettem ijedtemben a kezemből a kávéscsészét. Ismerem a környék összes túraútvonalát. Tudom, hol érik a málna, az áfonya. Észreveszem, ha kivágtak az erdőben egy fát. Ismerem az összes kutyát. Ha már itt tartunk, a macskákat is. Olvasom a helyi újságokat. Olvasom a környéken írt regényeket. Tudom, hol lehet venni helyben termelt tojást és tejet, s rendszeresen választok magamnak egy-egy bögrét a kerámiaművészeknél, a szomszéd faluban.
Ha bárki kérdezi, mit szeretek ezen a helyen, vagy mit szeretek egy
adott emberben, egy könyvben, szinte lehetetlen általánosságban válaszolni.
Minél
inkább szeretem, annál nehezebb.
De minél kedvesebb, annál több
részletet tudok felidézni, annál több hangulatot, mondatot, történetet, emléket.
Számomra ez a szeretet.
4 comments:
De jó! Én születésem óta, 41 éve ugyanabban a városban élek, de mégsem alakult ki ilyen szép kötődés vele.
Csódás helyen laksz ha ennyi élményben lehet részed!
Képzeld Marta, vannak a dolgozóasztalomon archív képeslapok a városomról és éppen ma arra gondoltam, ha tudnám a címedet úgy szeretnék küldeni Neked egyet. Ehelyett én kaptam Tőled. Köszönöm az írásaidat!
Mostanában nagyon gyötör a honvágy. Az lesz a szívgyakorlatom, mondjuk holnaptól, hogy feljegyzek napi 1 dolgot, amiért szeretek ott lenni, ahol éppen vagyok. Köszönöm, szívből, Márta 🤗
Post a Comment