A szomszéd faluban lakik egy kerámiaművész házaspár, aki a kapu elé rendezi el az általuk készített vázákat, bögréket, tányérokat. Kiírták a kapura, hogy Kasse des Vertrauens. Becsületkassza, vagy a szó szerinti, sokkal szebb kifejezés szerint: a bizalom kasszája. A tárgyakon rajta van a fair ár is, amit a postaládába lehet bedobni. Időnként elmegyek és vásárolok valamit. Tegnap a vendégeink kedvéért álltunk meg nézelődni.
Ma reggel koránra állítottam be az ébresztőórát, de - egy/több előttem álló feladat miatt - jóval hamarabb, kicsit szorongva ébredek. A szorongás és az izgatottság érzései nagyon hasonlóak, de a kettő közötti különbség ég és föld. Mindkettőben benne van a bizonytalanság. Csak a szorongás valami rosszal számol, az izgatottság pedig valami széppel, jóval.
Ülök az asztalnál, kinézek a csendes, ködös tájra, s megdolgozom az érzéseimmel. Talán ez a lehető legnehezebb munka a világon.
Mindent, ami vagyok, mindenemet, ami van, kiteszem egy képzeletbeli, de nagyon is valóságos kapu elé. A kontroll nem az én kezeimben van. Én csak annyit
tehetek, hogy bár tudván-tudva, rossz vége is lehet, mégis, újra és újra
kiteszem a szívemet mindazért ami fontos és amiben hiszek.
A kapura pedig kiírom, hogy a bizalom kasszája.
7 comments:
Mi pedig köszönjük.
És nagyon szép helyen jártál!
Legutóbb Köszegen találkoztam becsületkasszával. Nagyon sok ház előtt kint volt. Árultak főleg virágot, gyümölcsöt, gesztenyét, mézet. Biztosan bedobta mindenki a pénzt az üvegbe, a dobozba, különben a tulajdonosok nem tették volna ki a portékát egy idő után. A bizalom az egyik legszebb dolog az emberek körében.
Istenem, ez mennyire szép. Köszönöm! :)
Nagyon köszönjük őszinteségedet . Mérhetetlen áldást bátoritást kapok itt. Isten áldjon gazdagon!
De szép... nagyon szép, amit hozzáfűztél, és nagyon szép maga ez a becsületkasszás kerámikusműhely is - hát ilyen is csak nyugaton lehet... vagy keleten... de itt nálunk szinte kizárt :-(
Viszont akkor most én is összeseprem magamban az összes apró bizalommorzsát, megint, és kiteszem az egész saját kerámikuséletemet a kapuba, avagy a bizonytalanságba, mert már a kontroll illúzióját is elvesztettem, ahogy kihúzták a lábam alól a talajt - tán sosem volt az én kezemben, ez most már nyilvánvaló. De a bizalmamat nem veszíthetem el, hogy majd ott a bizonytalan semmiben utat talál magának az, mégiscsak, amit csinálok, amiben hiszek, ami vagyok. A bizalom döntés, és oldja a szorongást.
💙💙💙💙
Post a Comment