A könyv.

"Legyen ez az íróasztal az imádság helye.

Rendelkezésre állok.

Elfogadom a túlterheltséget, a bizonytalanságot, a frusztrációt, a lehetséges félreértéseket és a sikertelenséget, ami evvel jár.

Szeretnék felfelé nyitott bizalomban élni és írni. Az ég felé a kilátás végtelen.

Tőled jön az erő, az öröm, az ihlet, a feladat.

Nem vagyok egyedül." (részlet)

 

Az irodai munkám folyamán olyan adatokkal dolgozom, amit mások, az ország különböző részein, már előkészítenek. Nem ismerem őket személyesen. De pontosan érzem, ha valaki szeretetlenül, figyelmetlenül végzi a munkáját. Néha napokig szomorú vagyok tőle.

A szeretettel, bizalommal létrehozott kézzelfogható és szellemi termékeknek viszont különleges szépsége van. Felragyog, mikor esténként felkapcsolom az édesapám által készített lámpát. Érzem, mikor megkóstolom az édesanyám által főzött lekvárt. Megérint, mikor kézbe veszek egy valóban gyönyörű könyvet. Látszik rajta, hogy mindenki a lehető legmagasabb szinten végezte a munkáját. Szépek a betűk, finom a papír illata. Ez utóbbi drága és kevés ezekben az időkben, ezért minden egyes könyv, amit a kezünkben tarthatunk, különlegesen értékelendő. 

Tegnap este megérkezett hozzám - végre - a saját könyvem. Eddig másokat kérdezgettem - gyűjtöm a visszajelzésként küldött sorokat, fotókat! -, milyen lett. Valóban szép. Nagyon szép. Díszhelyet kap a polcon az íróasztalom mellett. (Ami egyben a konyhaasztal is. És az itthoni ki-bepakolható irodám asztala is. A hétköznapi és ünnepi vacsorák, egy szeretettel megélt élet helyszíne.)