Állok a kissé üres hűtőszekrény előtt. Kinyitom-becsukom néhányszor az ajtót. Nem volt időm főzni. Elnézve a hozzávalókat már nem is fogok. Majd előveszek és egyszerűen felaprítok minden maradékot. Elrendezek egy nagy tálcán mindent, a tőlem telhető legszebben. Kolbászkarikák, sajtdarabkák, hagyma, saláta, paprika, uborka. Néhány keksz. Három tojásból sütött rántotta. Néhány szelet kenyér megpirítva. Mindenből egy kevés.
Ha kérdezné valaki, mivel telt nap, talán azt mondanám, semmivel. Nincs történik semmi különös. Jut eszembe, a munkában kaptam ajándékba egy fánkot. Útközben láttam két gólyát. S nevetnem kellett, bár elkéstem, mert végig csigatempóban haladtam: hol egy traktor, hol egy kombájn, hol egy tejes autó kanyarodott elém, csupa hatalmas, lassú, kielőzhetetlen jármű az errefelé szokásos szűk utakon. Hazaérve ledőltem és röviden, mélyen elaludtam. Ébredés után az arcomon mély párnalenyomat. Hosszú séta a kutyával. Közben, ahol senki sem hallotta, hangosan énekeltem.
Olyan az élet, mint egy nagy tálcán elrendezett sok apró falat. A szeretettől lesz finom. A kevés megbecsülésétől. A legátlagosabb nap végén is szívből kimondott, elgondolt, leírt szótól: köszönöm.
2 comments:
♥emlékszem, néhány éve még más csapkodta a hűtő-ajtaját, és te nekiálltál rakottkrumplit készíteni♥
képzeld, a youtube-on találtam egy hölgyet, hát olyan, de olyan étellátványokat varázsol, hogy csak irigykedek, annyira szép: https://www.youtube.com/c/Hamimommy
olyan jó olvasni az örömeidről♥
köszönöm :D
Ó, a gyerekeim kedvenc boltos édessége a rózsaszínű fánk!
Post a Comment