Ahogy visszaérek a reggeli sétából, még mielőtt én is elindulok, magával ragad a frissen rendbetett, üres garázs szépsége. Biztos nem a megfelelő kifejezéseket használom. De ahogy végignézek a kapu mellett közvetlenül, a bal oldali falon sorakozó egyszerű tárgyakon, elönt valami mély öröm. S azt sem bánom, ha nem ez az adekvát szó, ha túl költői vagy ünnepi olyan praktikus eszközökkel kapcsolatban használni, mint jégkaparó, ablaktisztító kefe, kutyasétáltató póráz.
Szép nyári reggel. Az utcák hársfavirágillatúak. Az útszéli rózsabokrok alatt konfettieső. A konyhapulton már előkészítve a termosz tea, az autókulcs, a telefon. Az átélt öröm hosszasan kitart és inspiráló. Arra indít, hogy én is nyitott szemmel járjak a ház körüli tennivalók között. Délután karót keresek a nagyra nőt paradicsomok mellé, s megtisztítom a beporosodott fényképkereteket. Majd megpucolom a lépcsőházban a nagy, utcára néző ablakot. Utána megpihenek.
Nem egyszerre kell mindent elvégezni. A ház, a lélek, az öröm karbatartása nem egyetlen nekifutással elvégezendő nagy feladat. Inkább sok apró. Minden napra jut. Tehát mindennapi. Mint a kenyér, mint a rózsák, mint az imádság.
2 comments:
de, de, pontosan a megfelelő szót használod, a rend a tisztaság adhat olyan örömöt, ami hétköznapian-ünnepi, egyszerűségében-költői (Marie Kondo pontosan ezt az örömöt látja)
Nagyon tetszik az a rend az első képen. Minden olyan gondosan elrendezett.
Post a Comment