Friday, July 8, 2022

A napokon,

mikor este kétségeim vannak önmagam felől és nem is tudom hirtelen, miért vagyok ezen a világon, mikor visszatekintve túl kevésnek látom, amit aznap elintéztem vagy elértem, elvégzek egy rövid szívgyakorlatot. 
Sam Keen Apology for Wonder című könyvében - amit Lausanne-ban találtam egy "ingyen elvihető" feliratú papírdobozban az út szélén - olvastam, hogy a homo faber (az alkotó embertípus, aki abban a meggyőződésben él, hogy létre tudja hozni és ellenőrzése alatt tudja tartani az életét és környezetét)  ideológiája - a protestáns munkaetikával keveredve - észrevétlenül megteremt az emberben egy olyan álláspontot, hogy a személyével kapcsolatos értelem, méltóság és érték az általa elvégzett munkától függ. Ilyen értelemben minden szabadidő csakis az előtte elvégzett munka jutalmaként értelmezhető. Vagy az utána következő munkára való felkészülésként. S ebből kifolyólag mindenért megdolgozik. Képtelen elfogadni bármit is, ami ingyen van. Ami - mint az élet, az idő - ajándék. Amiért nem kell viszont adni semmit. 
Esténként, mikor kétségeim vannak a létem hasznossága felől, felírok három dolgot, ahol aznap értéket teremtettem a világban. Tegnap ezeket írtam össze: elkészültem az adóbevallással, kiolvastam a Sam Keen könyvet, foglaltam asztalt szombatra egy kávézóban. Néha csak annyit tudok, hogy éltem. Már csak a létem is, már csak a létünk is, ajándék. S mint ilyen, nem kell érte viszont adni semmit. Lehet, szabad. De nem kell.

7 comments:

Katalin said...

most olvasom épp OrvosTóth Noémi "Szabad akarat"-ról szóló könyvét (sok jó példával mutat rá, hogy milyen mélyen meghatároz minket a gyerekkorunk.. és szüleink gyerekkora, egyszóval milyen mélyen determinál az ú.n.transzgenerációs helyzetünk arra is, hogy mitől érzem magam értékesnek, hogyan viszonyulok a szabadidőhöz, munkaidőhöz, értékességhez, pénzhez...
...és mennyire fontos, hogy bátorságunk legyen utánanézni ezeknek a családi hiedelmeknek, és rugalmasan bátran változtatni, tudatosan tenni, hogy hiedelmeink, a beégett szokások, értékítéletek ne bénítsanak, hanem merjünk saját életet élni...
Nehéz munka megtalálni és merni a saját értékességünket megélni a szokásos másokhoz viszonyítás világában, és elhinni, hogy néha elég csak tudni, hogy ÉLEK, hogy (ha már tegnap Nerudát említetted: az a verse, ami a Himnusz az élethez címet adta)

Katalin said...

sokszor eszembe jutsz napközben is, azt írod: mikor kétségeid vannak a léted hasznossága felől, felírsz három dolgot, ahol aznap értéket teremtettél a világban. pl. "elkészültél", "kiolvastál", "foglaltál"... de miért nem veszed számításba azokat az értékeket, amik másokban érlelődnek meg általad, anélkül, hogy serénykednél, jó, az azért kell hozzá, hogy naponta írj egy blogbejegyzést, vagy válaszolj egy levélre, vagy tetszikelj valamit mások munkájában ...csak mert elgondolkodtatsz egy mondatoddal,
vagy tudod mit mondok? miért van, hogy automatikusan azt gondoljuk: érdem és teljesítmény kellene ahhoz, h. ránk figyeljenek, és elismerően visszajelezzenek valami minősítéssel, (pl. hú, ez most nagyon jókor, hú ezt köszönöm, hú, te mennyire okosszépkedvescsodásstb vagy...mintha ettől hinnénk el, hogy javára vagyunk a világnak...

márta said...

Nem tudom miért van.:)
Egyébként utólag odaírtam magamnak az aznapi blogbejegyzést is. Azért nem jutott hamarabb eszembe, mert az olyan sok örömet ad nekem, hogy nem számít munkának. Pedig sok gondolat és idő van mindegyikben. Nekem segít, ha azt érzem, nem csináltam semmit, hogy mégis szépen összegondoljam egy helyre azt a sok semmit...és tudatosítsam, hogy nem mindig igaz az, amit érzek. S hogy van, ami nem mérhető. Segít békében elaludni.

Katalin said...

hálás vagyok, hogy válaszoltál...

épp jöttem, mert az jutott még eszembe, az az érték, hogy örömöt találsz, hogy kíváncsiságod, érdeklődésed, tenniakarásod kiapadhatatlan, és ez az öröm jön át hozzánk, amiből táplálkozunk, sokszor tényleg telibetalálnak a szavaid, és az örömöd a legértékesebb, az tesz értékessé, mert az tesz képessé arra, hogy ÍRJ

Katalin said...

https://www.youtube.com/watch?v=uDewad66ZEg (csak mert olyan jóízűen mesél)

márta said...

Köszönöm, meg fogom hallgatni!

Kósa Márta said...

Pont így létezem, lazább nap után... megkérdezem magamtól mi hasznosat tettél ma?!