A nyaralásból hazahozott kincseimet halászom ki éppen a táskám zsebéből. Közben a Nîmes egyik mellékutcájában lévő boltban talált, leárazott, egy kávé áráért megvásárolható lemezt hallgatom. Bródy János, Hungarian Blues. Made in Hungary, Pepita felvétel. Kiadva 1980-ban. A lemez belső borítóján dupla dedikáció: Nagy, nagy szeretettel a kis Nathalienak, Incitől. Alatta: Sok szeretettel Nathalie-nak, Pista. Ezért szeretek használt könyveket, lemezeket vásárolni, a csodálatos, néha magától a szerzőtől származó dedikációk miatt. Őrzöm a mögöttük rejlő történeteket, akkor is, ha töredékesek, s az érintetteknek valamilyen, bizonyára nyomós oknál fogva, már nincs szükségük rájuk.A lemezen a második dal: Filléres emlékeim.
Kiteregetem az asztalra a sajátjaimat. Kövek és fadarabok a tengerpartról. Ezekből a barátok is kapnak. Múzeumi belépők. Kiállítások brosúrái. Egy préselt platánlevél Uzès főteréről. Préselt falevél és száraz virág a Garrigue térségéből. Képeslapok, néhány szál levendula. Önmagukban véve nem sokat érnek. A személyes élmény, a szeretet ad nekik értéket. Ez ad az összes könyvekben, lemezeken felejtett soroknak értéket. A mögöttük levő sok és nagy, nagy szeretet. Az egyetlen, ami nem múlik el.
1 comment:
bennem is elindult a vezérhangya: ki lehetett ez a Natália, bocs Nathalie (mégjobb), akinek a magyar Inci és Pista magyar (BRÓDY!!!) dalokat ajándékozott, ...talán emigrált, talán valami miatt vágyott a magyar dalra...talán...annyi minden lehetett, és mi lett vele, mi lett velük Inciékkel (ráadásul én egy ismerősöm Irént Incinek becézték, és István volt a férje, egy lányuk volt, de ő ...nem tudom - nem lehet - és mi történt, hogy már nem kellett neki ez a lemez, lehet csak digitalizált, és már nincs is lemezjátszója....hjaj, olyan izgi ez...
és azt meg, hogy kinek mi is a "filléres" emléke, olyan szépen fogalmaztad meg, annyira szerettem
Post a Comment